ÉBRESZT
ÉBRESZT, (éb-r-eszt) áth. m. ébreszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Álmából, szunnyadásából valakit fölkelt. Ébreszteni jó korán a cselédeket. Fölébreszteni éjjeli lármával az aluvókat. Átv. ért. bíztat, buzdít, serkent, nógat; figyelmessé, vigyázóvá tesz. Jutalommal, dicsérettel ébreszteni a fiatalságot. Nagy tettekre ébreszteni a dicsvágyókat.
