CZÁR
CZÁR, fn. tt. czár-t, tb. ~ok. Oroszok császára. Orosz czár, muszka czár. Péter czár. Rövidítve van ezen latin szóból: caesar, magyarúl császár, németül Kaiser, góthúl kaisar, hollandúl keizer; dánúl kejzer stb., s rokon a sanszcrit: sûr (uralkodni), hellen κυριος, magyar úr, héber 
(princeps), franczia sire, angol sir stb. szókkal. V. ö. CSÁSZÁR.
(princeps), franczia sire, angol sir stb. szókkal. V. ö. CSÁSZÁR.
