CZÁF
CZÁF, fn. tt. czáf-ot. Jelent ellenokot, védokot, érvet, melylyel más állítását megsemmisítjük, vagy azt hamisnak, helytelennek, gyöngének bizonyítjuk, megmutatjuk. Alapos, erős, világos, eldönthetetlen ezáfok. Származéka czáfol, s ettől czáfolat, czáfolhatlan stb.
Hangutánzónak és a czaf rokonának látszik, mennyiben ennek származéka czafol am. valamit letipor, pocsékká tesz, s ugyanezt teszi szellemi értelemben a czáf, czáfol is. Hasonló hozzá a hellen ψοϕος és olasz zuffa.
