CZABÁR
CZABÁR, (czab-ár) mn. tt. czabár-t, tb. ~ok. Szatmár vidéki tájszó, mondják őrizet nélküli, nyája hagyott baromról, mely szabadon ide-oda csapong. Czabár juh. Gyöke czab, valószinüleg egy azon csap igével, melyből csapdi, csapodár, csapongó származtak. V. ö. CZABOL.
