CSÁSZÁR
CSÁSZÁR, fn. tt. császár-t, tb. ~ok. 1) A világi fejedelmek legjelesebb tiszteletneve, mely a királyi czím fölött áll. Európában legrégiebb a római utóbb német császár nevezete, később keletkezett a török azután orosz, végre az austriai és franczia császár. Ázsiában és Afrikában némely mind nagyobb mind kisebb fejedelmek is e neven hivatnak, mint: chínai, japáni császár, marokkói császár. Amérikában brasiliai császár. 2) Határozó név gyanánt vétetvén jelent a maga nemében valami jeleset, legjelesebbet, avagy császárra vonatkozót, pl. császármadár, császárkörte, császárhús, császárforint, császárvágás stb. A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber 
(elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.
(elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.
