CSÁR
CSÁR, elvont gyök, melyből csárma, csármás, csáré származtak. Értelme: lárma, s rokon vele csör vagy csěr (csörög, csěrěg szókban), kár (károg szóban), továbbá a német schreien, franczia crier, szláv kritsí, szanszkrit sru, stb. Rokoníthatók kétségen kivül a hellén τυρ−βη (lärm, magyarúl csárma) τυρ−βα (lärmend. Adverbium. Curtius Etymologiája), τυρ−βαζω (lärme. Curtius) τυρ−βασια (Wirrwarr) szók is.
