CSÁBA, (1)

Teljes szövegű keresés

CSÁBA, (1), (csáb-a) mn. tt. csábát, tb. csábák. 1) Kit el lehet csábítani, azaz, elédesgethető, eltéríthető, az egyenes utról eltántorítható. Csába ifjú, csába nő. 2) Gyáva, buta, ostoba, esztelen, t. i. azon értelemben, mennyire magát elámítatni engedi. V. ö. KÁBA.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT