CSÁB, (1)

Teljes szövegű keresés

CSÁB, (1), (csá-b) fn. tt. csáb-ot. Átv. értelemben, félretérést jelentő csa gyöktől, am. erkölcsi édesgetés, csalogatás, mely által valakit a jó útról elvonzanak, s reábirnak, hogy valamely rosz, tiltott cselekvésre hajoljon. A csába törzstől elvont új szó. A csáboknak engedni, ellentállani. Sínai nyelven csáo am. advocare, accersere, és csá am. falsum, mendax, decipere.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT