ÁSVÁNY, (1)
ÁSVÁNY, (1), (ásvány) fn. tt. ásvány t, tb. ~ok. 1) Általán, a földben és földön létező természeti test, mely sem az állatok, sem a növények országához nem tartozik, melynek kifejlett életműszerei nincsenek. 2) Szorosb ért. merev idomu, életműnélküli test, milyenek a fémek, érczek, kövek (Minera). Minthogy a vány vény képzők leginkább cselekvő értelemben használtatnak és használtattak, kivált a régieknél; innen ásvány helyett némelyek ásmány szóval élnek. Mások az ásany vagy ásány szót ajánlják, mely hasonló volna ezekhez; vágány, zákány, csákány.
