~ ÁS
~ ÁS, vékonyhangon ~ ÉS, mindenféle igéből képez főneveket, melyek azt jelentik, hogy az illető cselekvés, szenvedés, vagy állapot gyakorlatban, folyamatban s mintegy függőben létezik, pl. ir-ás, irat-ás, jár-ás, gondolkod-ás, forgolód-ás, ver-és, veret-és, vereked-és, tünőd-és, stb. Mennyiben párhuzamos társa et at (pl. járás járat, kötés kötet) bevégzett vagy elvont cselekvést, szenvedést, vagy állapotot jelent, s a bevégzett multtal legszorosb fogalmi rokonságban áll: ezért okszerüleg állíthatni, hogy az ás és képzőjü főnevek az első multtal, vagy úgynevezett félmulttal vannak viszonyban, és hogy tulajdonkép ebből származnak azon es (as) képző segítségével, mely általán gyakorítást, sokasítást, illetőleg többeknek öszvetételét jelenti, pl. mene, mene-es, menés; jöve, jöve-es, jövés; álla, álla-as, állás; jára, jára-as, járás, azaz, ezen cselekvéseknek, mene, jöve, álla, jára, ismétlése, tartóssága, mintegy folytonos men, jő, áll, jár, mit a német nyelv helyesen határtalan móddal fejez ki: das Gehen, das Kommen, das Stehen stb. Ezen állítást támogatja azon körülmény, hogy vannak bizonyos nemű igék, melyekről világos, hogy az illető képzőt nem a jelenidő, hanem az első mult tőalakja után veszik föl, mint: leve levés, teve tevés, vive vivés, hive hivés, mene menés; ilyenek: evés, ivás, aluvás, feküvés, alkuvás, esküvés, cselekvés, menekvés. stb. Ezen elemzésből látni egyszersmind okát, miért kell itt mindig hosszú hangzónak lenni, minthogy a tőszó önhangzója a képzőjével öszveolvad, valamint azt is, hogy ezen és éles, mely tájejtéssel í-be megy által, mert eredetije es is szintén éleshangu. Más elemzés szerént itt az igék részesülője, mint menő, jövő, álló, járó, levő, vivő, hivő, alkuvó, esküvő stb. vevé föl magának az esik (am. történik) igének es törzsét, mely némely vidéken, többek közt az Érmelléken, és alakban ma is használatban van, például és az eső, e helyett: esik az eső, a bécsi codexben pedig többször előjön es, eső helyett; tehát menés = menő-es (vagy és), vivés = vivő-es azaz menő, vivő eset vagy történet (eundi, portandi actio). Valamint at et a tesz ige te törzse.
Ezen ás és némely szavakban at et helyett használtatik, s jelenti az illető működés eredményét, mint: tojás = tojat, fa-rakás = farakat, máslás = másolat vagy másodlat, zöld vetés = vetet, kelés = kelet stb. V. ö. AT, ET, képző.
Egyébiránt e magyar ás és igen közel rokonát, sőt testvérét bírja a török és perzsa nyelvekben, is alakban, pl. a törökben art-m-ak (áradni) art-is = áradás, szev-mek (szeretni) szev-is = szeretés, bak-mak (látni) bak-is = látás, jürű-mek (járni) jür-is = járás, vagy az egész törzs után j közbeszúrattal: jürü-j-is, így szöjle-mek (szólni) szöjle-j-is = szólás; a perzsában pursz-íden kérdeni pursz-is kérdés stb. A finnben ez os, ös vagy us, ys (osz, ösz, usz, üsz), pl. peittää (föd), peitos (födés), kuulutan (hirdetek), kuulutus (hirdetés).
