ÁLDOMÁS
ÁLDOMÁS, (ál-d-om-ás) fn. tt. áldomás-t, tb. ~ok. A névtelen jegyzőnél (16. és 22. fejezetekben) jelent régi pogány isteni tisztelettel járt lakomát, áldozatot. „More paganismo fecerunt aldumas“ (áldomás), a XVI. fejezetben aldamas. Világosan áldozat értelemben fordul az elő a Müncheni codexben is 32. és 38. lapokon: irgalmasságot akarok és nem áldomást (misericordiam volo et non sacrificium); a Bécsi codexben: miként ezer kövér bárányokban, ugyan legyen ma te személyed előtt mü áldomásonk. Eredeti közönséges érteménye: áldás. Az Istennek áldomása leszen mirajtunk. Házasok éneke. Atyának és fiúnak és szentlélöknek áldomása legyön ez éjjel lelkömmel. Benigna asszony imádságos könyve. Továbbá a vett jótéteményért ömledező hálaadás és szerencsekivánás. Különösen am. akármily végrehajtott szerződés vagy bevégzett munka után az illető felek által megtartott ünnepélyszerü lakoma, egykét pohár bor elköltése, ami rendesen áldás vagy szerencsekivánat nyilvánitásával, s felköszöntő ömlengésekkel szokott járni. Aratóknak, szüretelőknek adott áldomás. Eladni a házat, s meginni az áldomást. Csapjunk fel s igyuk meg áldomását. A szerződést áldomással befejezni. Áldomást inni a jelen és távollevőkért, a házi urért, a házi asszonyért, a vendégekért. Áldomás (ivás) áldomással (jó kivánattal) jó. Km.
Képzésre hasonlók hozzá: látomás, hallomás, tudomás, vallomás, melyek egyszerű törzsei úgy látszik, eredetileg elsőben om, ěm, öm képzőt vőnek föl, és az ás képző azután az áldom, látom, hallom, tudom, vallom toldott törzsekhez járult. Ma is mondjuk: múlom szinű. Ezen om, ěm, öm pedig nem egyéb mint az ó, ő, részesülői rag, melyekből lett ov, öv, ezekből ismét om, öm, a honnan múlom szinű = múló szinű.
