A

Teljes szövegű keresés

A, kisd. alakban a, első bötü a magyar ábéczében, honnan átv. ért. jelenti az ismeretek első elemi, vagyis legalsóbb fokát, e közmondás szerint: Még az öreg A-t sem ismeri. Hangmértéke időmozzanatra nézve a hosszu á-nak felét teszi, vagyis a mértékes versezetben egy hosszu á két rövid a-val ér föl, p. ár-ădă, tăkă-rás, mely viszony a hosszu és rövid hangzók között általános. Kiejtése különféle tájszokások szerint több árnyalatú, majd nyiltabb majd kerekdedb, majd öblösre gömbölyödő ajakkal. Legtisztább az, mely mintegy közép arányt tart az éles ejtésü szláv, és az igen öblös száju pórias vagy hiencz-német között, vagyis azon magyar vidékeken divatozó, melyek lakosi se a szláv se a német elemmel vegyítve vagy közvetlen érintkezésben nincsenek. Egyébiránt a tiszta hangoztatásu rövid a-nak is két nemét különböztetjük meg, t. i. egy nyiltabbat és egy zártabbat.
A nyiltabb a-nak két ismertető jellege van, 1) hogy a zártnemü o, u hangzókkal tájejtés szerint sem szokott váltakozni, p. e szók gyökeiben: ag, agg, agár, agy, agyar, aj, ajt, ajtó, ajak, ajándék, akad, akar, arasz, arany, aszik, aszal, asszony; babuk, babukkol, bagoly, baktat, bakó; csa, csavar, csacsog, csacska, csahol, csattan, csata, csattog, csatang; czaf, czafat, czafrang; dacz, daczol, daczos, dal, dalol, dana, daru, darvas; fa, facsar, fagy, fagyú, fak, fakad, fal, ige és név, fan, fazék; gabona, gacs, gacsaly, gadócz, galy, gajmó, galand, galád, garat, gazda; gyagya, gyak, gyan, gyanánt, gyanú, gyarat, gyarap; habsol, had, haj, hajadon, hajlik, hajt, hal név, halas, halász, halad, hall, halom, has, hasad, hat ige és számnév, hatalom, hattyú, ha, haha, hahota, haza, hazug; jaj, jajgat, jargal; kacz, kaczag, kacza, kaczor, kaczér, kacsa, kajcs, kajcsos, kajsz, kajsza, kajtár, kajtat, kalauz, kaláka, kalán, kalinkó, kalantyú, kalimpázik, kalisztál, kalóz, kamat, kanaf, kankalék, kapcs, kar (mennyiben lejttársa ker, mint karing, kering), kattog; laboda, lafog, lafancz, lajha, lak, lakat, langy, lanka, lankad, laska, lazsnak, lassú; macska, magas, majom, majzol, malacz, marad, mart, maszlag; nagy, nadály, nap, nyak, nyaf, nyafog, nyaviga, nyal, nyargal; pajkos, paizs, pajta, pajtás, pala, palaczk, pandal, paripa, parittya, parlag, part, pata, patél, patkó, patt, pattan, patvar, pazar; ra, rajt, rab, rak; saj, sajog, sajka, sallang, sajnál, sajt, sajin, salap, sanda, sanyar, sarab, sarabol, sarol, sarló, sas, satnya, sav, savany, savik, savó; szab, szabad, szag, szajkó, szak, szakócza, szap- szapoly, szapu, szapora, szar, szarka, szarú; tag, tagad, tajték, takony, tacskó, tan, tana, tanórok, tanya, tar, tarka, tart, taré, tarj, taval; vaczog, vad, vadon, vaczkor, vahákol, vaj, vak, vakandok, vakar, vakarcs, valag, vanyiga, var, varancs, varangy, varr, varga, vargánya, varjú, vas, vaszora, vaskos; zab, zabola, zagyva, zaj, zaklat, zakota, zavar, zacskó; zsarát, zsarol, zsarnok.
Ezek közől némelyek és a következők többé vagy kevésbbé elterjedt szokás szerint nyilt e-vel váltakoznak, u. m. aha ehe, alafa elefe, ana ene, mama eme, apad eped; bacza becze, barka berke, barkócza berkenye, bakog bekeg; csal csel, csala csele, csalavandi cselevendi, csalafinta cselefente, család cseléd, csamcsog csemcseg; csapzik csepzik, csarit cserje, csattan csetten, csata csete, csak csekély; czafra czefre; dana dene, dagad deged, dali deli, dara dere dercze; fakad fekély; gaz gezemicze, galagonya gelegenye; gané geny, gagyog gegyeg; habog hebeg, habatol hebetel, habahurgya hebehurgya, hadar, heder, haj hej, hanyag henye, harsog herseg; kahácsol kehécsel, karika kerék, karingós keringős, kapaszkodik kepeszkedik vagy gebeszkedik, kalantyú kelentyű, kavar kever, lap lep, honnan lappan leppen, laponyag lepenyeg, lapottya lepény; makog mekeg; nap nep az ünnep szóban, nyal nyel, nyafog nyefeg, nyakgat nyekget; pamacs pemet, patécs petécs, palol pelel; rakottya rekettye; sajdít sejdít, sarkantyú serkentő, sanyar senyv, sarjú sereng; szamócza szemőcze, szakócza szekercze, sza sze, mint no-sza ne-sze; talabor terepély, tapos teper, tapiczkol tepiczkel; vakota fekete, varsa verse, 2) hogy hangrendi párhuzamos társa nyilt e, nevezetesen a képző és viszonyító ragokban, u. m. a) e névképzőkben, aj ej: soh-aj, mor-aj, csör-ej, zör-ej; alom elěm, (az elsőbb e): irg-alom, jut-alom, kér-elěm, tür-elěm; ap ep: al-ap, gyar-ap, ker-rep, ül-ep; any eny: ar-any, hig-any, viz-eny, mir-eny; asz esz: horp-asz, dob-asz, rek-esz, pöff-esz; atag eteg: lank-atag, herv-atag, leng-eteg, förg-eteg; atal etel: hiv-atal, rov-atal, jöv-etel, men-etel; atlan etlen: ház-atlan, vár-atlan, nép-etlen, kér-etlen; at et: lát-at, mond-at, szür-et, üt-et; talan telen: nyug-talan, un-talan, hír-telen, szün-telen; ka ke: szál-ka, sós-ka, csip-ke, tüs-ke; csa cse: szár-csa, tó-csa, vér-cse, kenő-cse; dad ded: karcsu-dad, kicsi-ded, körös-ded, stb; b) igeképzőkben: ad ed: ap-ad, loh-ad, ep-ed, süpp-ed; aszt eszt: ap-aszt, loh-aszt, ep-eszt, süpp-eszt; an en: csatt-an, patt-an, rett-en, döbb-en; ant ent: csatt-ant, patt-ant, rett-ent, döbb-ent; at et: jár-at, mul-at, nyir-et, öl-et; tat tet: jár-tat, foly-tat, vi-tet, ül-tet; hat het: jár-hat, foly-hat, vi-het, ül-het; dal del: szab-dal, fur-dal, szeg-del, tör-del; akodik, ekědik: mar-akodik ver-ekědik; akozik ekězik: vár-akozik, gyül-ekězik; aszkodik eszkědik: rug-aszkodik, er-eszkědik, stb; c) határzókban: an en: bátr-an, okos-an, szép-en, bölcs-en; lag leg: futó-lag, utó-lag, elő-leg, kellő-leg; ta te: hajdan-ta, leány-ta, régen-te, fűen-te; d) névviszonyító ragokban: ba be: ház-ba, ól-ba, hely-be, öl-be; ban ben: ház-ban, ól-ban, hely-ben, öl-ben; nak nek: vas-nak, hús-nak, réz-nek, kő-nek; val vel: fá-val, hó-val, lé-vel, kő-vel; abb ebb: igaz-abb, okos-abb, mély-ebb, bölcs-ebb; an en: hárm-an, nyolcz-an, het-en, öt-en; at et: falak-at, borok-at, erek-et, őrök-et; ta te; hatszor-ta, hétszer-te, ötször-te; van ven: hat-van, nyolcz-van, öt-ven, het-ven; e) személyragozott névviszonyítókban: am em: nál-am, ról-am, vel-em, tőlem; ad ed: nál-ad, ról-ad, vel-ed, től-ed; a e: nál-a, ról-a, vel-e, től-e. f) személyragozott névutókban: am em: iránt-am, miatt-am, helyett-em, fölött-em; ad ed: iránt-ad, miatt-ad, helyett-ed, fölött-ed; a e: iránt-a, miatt-a, helyett-e, fölött-e, stb; g) bizonyos idő és személyi igemódosítókban: asz esz: tart-asz, hord-asz, teng-esz, dönt-esz; nak nek: jár-nak, áll-nak, kel-nek, ül-nek; am em: járt-am, állt-am, kelt-em, ült-em; ak ek: járt-ak, állt-ak, kelt-ek, ült-ek; anak enek: járt-anak, állt-anak, kelt-enek, ült-enek; jak jek: jár-jak, áll-jak, kel-jek, üljek; ja je: jár-ja, áll-ja, kel-je, ül-je, stb.
A zártabb a közép helyet foglal el a nyilt a és o között, melynek ismertető jellege, hogy nyilt e-vel aligha, vagy igen gyéren, ellenben o-val, sőt ennek révén néha a távolabb eső u-val váltakozik, milyen részint a régi nyelvemlékek, részint az élő nyelvdivat tanusága szerint, több gyökszóban előfordúl u. m. a névhatározó és mutató a, az, mely a távolra mutató oda, ott, olyan, onnan, szókkal rokon, s a régi hal. beszédben oz, továbbá ezek: aba oba, ad od, (a hal. besz. odutta = adotta) adu odu udu vagy adv odv udv, alik alszik, alut olt, alaj olaj, alma olma, arat ort, al ol, alsó olcsó, arló orló olló, arcz orcz, avik ovik, avas ovas, avúl ovúl; bab bob boborcsó, bagár bogár bugár, baglya boglya buglya, bagrács bogrács, bahó bohó, baj boj honnan bajnok és bojnyék (mint a latin latro eredetileg zsoldos vitéz, utóbb rabló, zsivány), bakancs bokancs, balga bolond, bankó bunkó, baraczk, boroczk, barona borona, barázda borázda; csalán csolán, csarnok csornok, czandra czondra; dabrocz dobrocz, dancs doncs; falu folu, falka folka, fanyar fonyar vagy vonyár, far for, fartat fortat, farag forgács, farkas forkos, fancsika foncsika, fancz foncz, fanyalog fonyolog; gyap gyapju, gyop gyopár; hav hov, havas hovas, hajnal holval, hal hol, halt holt, hambár hombár, hamu homu, hancsék honcsok, harag horog, (hal. besz. horoguvék Isten); javas jovas, javít jovít; kakas kokas, kamasz kumasz, kan kon honnan kanász és kondás, kany kony kuny, kanyúl konyúl kunyorog, kapacz kopasz, katyfol kotyfol, kacs kocsány, kaczagány koczogány, kaczor koczor, kapó kopó, kapar kopor kupor, kaponya koponya, kas kosár; labda lobda, lam lom, lampos lompos, latyak lotyok; mast most, madár modár, mag mog, magyal mogyal, magyaró mogyoró, magyar mogyar, magam mogam, makog, mokog, marj morj, mar, marczona, mor mordiás, maszat moszat, matóla motóla, matring motring, makacs mokány; na no; paszkoncza poszáta, pakrócz pokrócz, pank ponk, pagyász pogyász, palaska poloska, pampuska pomposka, parancs poroncs, parázs porázs porgol, pacskol pocskol, patyol bogyol; ragasz rogosz, randa ronda, paranda poronda, ragya rogya, ragyiva rogyiva, ravasz rovasz, ravatal rovatal, rakoncza rokoncza; sajtó sotó sutú, sank sonkoly, sarok sorok; szatyus szotyka, szatyor szotyor, szalma szolma; tahonya tohonya, ta to, tal tol, taliga toliga, tasz tosz, taszít toszít, taszigál toszigál tuszkál, tak takar tok tokmány, tap top, tapos toppan, taporján toporján, tarló torló; vatorász votorász, vala vola, nevala nevola, varty vorty; zamáncz zománcz, stb.
A képzőkben és viszonyító ragokban oly szók után, melyek hangzója hosszu á, mely esetben a tájejtés az általánosb a helyett o-val él, p. nád-ak nád-ok, nád-at nád-ot, nád-am nád-om, nád-as nád-os, nád-az nád-oz, nád-al nád-ol, nád-acska nád-ocska; vár-tam vár-tom, talál-jam talál-jom, áll-nak áll-nok, vigyáz-tak vigyáz-tok. Hangrendileg vékonyhangon megfelel neki a zárt ě, p. tár-ak tér-ěk, vár-am vér-ěm, tár-as tér-ěs, s mennyiben tájejtéssel o, párhuzamos társa leszen ö: tár-ok tér-ök, vár-om vér-öm, tár-os tér-ös. Ilyenekben a ragok a hangzója gömbölyűbb, mint egyebekben, p. ezekben: fal, fal-ak, fal-at, fal-am, fal-as, fal-az, fal-acska, melyet a tájejtés sem szokott o-ra változtatni.
Midőn az a gyökhangú szó ikeríttetik, ikertársa i vagy e hangzót veszen föl, s kicsinyítő jelentésű, p. billeg ballag, csihel csahol, tipeg tapog, dirib darab, filit falat, giz gaz, kipked kapkod, lifeg lafog, nyifeg nyafog, dene dana, dere dara, hetel hatol, keczet kaczat, kever kavar, csele csala stb.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages