zümmög
zümmög ige -tem [e], -ött, -jön (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Szárnyas rovar> repülés közben szárnyával hosszasan és többnyire egyenletesen zúgó halk hangot ad. Zümmög a darázs, a dongó. A kas körül zümmögtek a méhek. A szúnyogok … ellepték a szobát, füle körül zümmögtek, döngicséltek. (Kosztolányi Dezső) Már alig zümmög a darázs. (Babits Mihály)
2. tárgyas <Ember> csukott szájjal, halkan dúdol. Egy nótát zümmög magában. Az arab kocsis … dalt zümmög. (Justh Zsigmond) Egy szőke … medikus elszaladt a hegedűjéért, és nótákat húzott; máskor halkan, zümmögve énekeltek. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan (Hangszer) hosszasan, halkan zeng(ő hangon szól). Halkan zümmögtek a húrok. Zümmög a hegedű, brummog a bőgő. (Gárdonyi Géza) || b. Zene, hang igen halkan, alig érthetően v. hallhatóan zeng, szól, hallatszik. Zümmög a dal. Mint tücsöké pusztán, gyenge szavam zümmög. (Arany János)
Igekötős igék: elzümmög.
zümmögés; zümmögő.
