zseni
zseni [ë v. e] főnév -t, -je [e] (régies írva: genie is)
Lángeszű, lángelméjű ember; lángész, lángelme. Költői, matematikai, pénzügyi zseni; alkotó, teremtő zseni; vad zseni: a) (rendsz. gúnyos) némely tekintetben a zseniális emberre jellemző képességeket mutató, másrészt azonban parlagi észjárású, műveletlen ember; b) (ritka, gúnyos) mindenáron való eredetieskedésével és a zsenikre jellemzőnek tartott különcködés utánzásával feltűnést keltő v. feltűnést kelteni akaró fiatalember. Zsenijét az egész világ elismeri. Az ég, a fátum, Majd minden jámbor költőt s büszke genieket | … üldöz. (Berzsenyi Dániel) Mindenha támad hős, zseni; De népe föl nem ismeri. (Reviczky Gyula) Elméletét csak egy nagy költői zseni szép álmának tekinthetjük. (Ambrus Zoltán) Ady az Emberiség nagy vallásának híve, amely annyira egyszerű …, hogy … csak a zsenik tudják ma látni és vallani. (Babits Mihály)
