zsebrák
zsebrák [ë v. e] főnév -ot, -ja, (ritka) zsobrák
1. (történettudomány) Dúló, fosztogató zsoldos katona. [Két kuruc beszélget.] „Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak.” | No, meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?” (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban). (átvitt értelemben, ritka, régies) Harácsolásból élő, nincstelen <személy>. Koldus anyád, rongyos testvéreid, egész zsebrák pereputtyod mind úrrá teheted. (Jókai Mór)
2. (tájszó) Fukar, zsugori, fösvény ember. A fukarság … ellenkezik a társasággal … ki kellene [az embereknek] … a világból fogyni, ha még többen volnának közöttök a zsobrákok. (Csokonai Vitéz Mihály) A percentet … ritkaság volt, hogy valamely szívtelen zsobrák megvonta volna. (Tolnai Lajos) || a. jelzői használat(ban) (ritka, tájszó) Fukar, zsugori. Zsebrák alak.
Szóösszetétel(ek): zsebrákhad.
zsebrákoskodik; zsebrákság.
