zsebel
zsebel [e-ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (régies) Fosztogat vkit., vmit. Faulconbridge, a korcs, | Most Angliában egyházat zsebel. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. tárgyas (ritka, bizalmas) <Vkit mint vásárlót> jogtanul, méltánytalanul magas árral terhel, ill. <vmely szolgáltatásért> értéken felüli árat követel tőle. Abból gazdagodott meg, hogy zsebelte vevőit. || a. (tárgy nélkül) Mikor üzlete volt, szeretett zsebelni.
Igekötős igék: bezsebel; elzsebel; kizsebel; összezsebel; végigzsebel.
zsebelés; zsebelő; zsebelt.
