zsarnokság
zsarnokság főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A zsarnok (II. 1–2), zsarnoki melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Természetében van a zsarnokság. [A tél halála.] Mily gyáván hal! | Nem csoda, hiszen testvér a | Gyávaság a zsarnoksággal. (Petőfi Sándor) || a. Vkinek, (ritka) vminek zsarnok(i) volta, természete, jellege. Az asszony, a férj, a király zsarnoksága; a kor, a viszonyok zsarnoksága. Gyermekei zsarnokságának az áldozata. A puszta éjnek zsarnoksága zordabb, Mint ember elviselheti. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
2. Erőszakos, kegyetlen, zsarnoki tett, magatartás; kegyetlen elnyomás, hatalmaskodás, zsarnokoskodás. Férjének zsarnoksága alatt áll, szenved. Ez már valóságos zsarnokság volt tőle. Sokáig tűrte az anyósa zsarnokságát.
3. (történettudomány) Zsarnoki uralkodási rendszer, korlátlan, erőszakos, kegyetlen politikai hatalom, uralom. A cárok, az uralkodó zsarnoksága; a zsarnokságot letöri, megdönti. Vajha e lánc egy pillanatig meg tudna szakadni, Mellyet a zsarnokság vas keze fűze reánk. (Vörösmarty Mihály) A zsarnokság ki fog pusztulni, és Megint virító lesz a föld szine. (Petőfi Sándor) Szép fiú volt …, teli szájjal szidta a zsarnokságot. (Ady Endre)
4. (ritka, költői) Zsarnokok (összessége v. szövetsége). Ha majd minden rabszolganép Jármát megunva síkra lép … S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor)
zsarnoksági.
