zsargon
zsargon főnév -t, -ok, -ja (régies írva: jargon is)
1. (nyelvtudomány) A városi lakosság egyes, kül. idegen eredetű rétegeinek a csoportnyelve, amelynek szókincsében olyan elemek vannak, amelyek a köznyelvben és a népnyelvben nem élnek. Nagypolgári zsargon. Amikor felkerült a fővárosba, alig értette társai zsargonját. Ma már a hortobágyi csikóslegény is ékes pesti jargonban társalog. (Ady Endre)
2. (bizalmas) A szóhasználatnak, a kifejezésnek olyan módja, amely bizonyos társadalmi csoportokban, közösségekben (pl. diákok, sportolók, katonák egymás közötti érintkezésében), ill. a beavatottak szűkebb körében járatos; csoportnyelv. (1945 után) Mozgalmi zsargon: egy időben a politikai és társadalmi szervezetekben, a politikai irodalomban és a sajtóban, kül. pedig az értekezleteken, gyűléseken hozzászólók nyelvében elterjedt gyak. mesterkélt kifejezésmód, stílus. A mozgalmi zsargon a mai mozgalmi élet nyelvére már nem jellemző. A hadifoglyok körében sajátos zsargon alakult ki. || a. (ritka, bizalmas) Az egyes foglalkozások sajátos szó- és kifejezéshasználata; csoportnyelv, tolvajnyelv. Orvosi, szakmai zsargon. A görög templomon a legkisebb … díszítmény – a művészi jargon szavával – „meg van csinálva”. (Péterfy Jenő)
3. Jiddis (I).
