zsarátnok
zsarátnok főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. Kialvóban levő, felületén már elhamvadt és csak belül izzó parázs. A halászlé már készen volt a bográcsban: azt most már csak ott kell hagyni a hamvadozó zsarátnok felett, hogy forrón maradjon. (Jókai Mór) Zsarátnok lesz, ami tűz volt. (Juhász Gyula) || a. Parázs (1). Egy ideig zsarátnok, aztán üszög, utóljára már csak hamu – még a legerősebb tuskó is. (Mikszáth Kálmán) Füsttel, zsarátnokkal és égő falvak lángjának vérpiros fényével telt meg a levegőég. (Eötvös Károly)
2. jelzői használat(ban) (ritka) Parázsló, tüzes. Megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot, s úgy világította meg a tömött fekete hajat. (Mikszáth Kálmán)
