zsámoly
zsámoly főnév -t, -ok, -a
1. Két merőleges v. kissé szétálló támasztékból s a rájuk erősített vízszintes lapból álló, a széknél jóval alacsonyabb bútordarab; ülő helyzetben a láb megtámasztására v. gyermekek ülőhelyéül használják. Az apróságok szeretnek a zsámolyon ülni. Fájós lábát a zsámolyra teszi. Itt szokott ülni Vicuska, mikor varr. A lábát erre a zsámolyra teszi. (Gárdonyi Géza) A borzalmas koldusok … zsámolyokon, háromlábú székeken: a Teréztemplom környékén összegyülekeztek. (Krúdy Gyula)
2. Lépcsőül v. térdeplőül haszn. alacsony, rendsz. párnázott v. szőnyeggel letakart kis emelvény. Az oltár, a trón zsámolya; (átvitt értelemben, régies) a trón zsámolyához járul v. borul: mély alázattal az uralkodóhoz fordul. Fölmegyek magam Bécsbe, a trón zsámolyához borulok. (Eötvös József) Jött és rá borult az este a határra, Mint a gyászos asszony oltár zsámolyára. (Petőfi Sándor) Királyi székem zsámolyán ülend Ki a rejtélyt megfejti legelébb! (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, vallásügy, régies) <Csak néhány szókapcsolatban.> Oltár (1). Borulának buzgó szivvel | Boldogasszony zsámolyához. (Arany János)
3. (sport) Bőrrel párnázott alacsony, négy lábon nyugvó tornaszer. A bordásfalakat most szerelik, a zsámolyok, szőnyegek már a tornateremben vannak.
Szóösszetétel(ek): 1. zsámolyhordozó; zsámolyszék; 2. imazsámoly.
