zakó
zakó főnév -t, -ja (régies írva: sacco is)
Az ing v. a mellény fölött hordott, csípőn alul érő, rövid férfikabát; kiskabát. Egysoros, kétsoros zakó; barna, fekete, kék, szürke zakó. Világos nadrághoz sötét zakót vett. Fekete zakót viselt és csíkos nadrágot. Fejetlen próbababákon … saccók, frakkok feszültek. (Kosztolányi Dezső) Egy frakkinget még senki se vett fel kétszer. – Jó lett volna az még zakóhoz. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan férfiöltöny, amelynek ez a kabátja. Te nem engem szerettél, csak a szerelmet – a csinos pofám, meg a jól szabott zakóm miatt jöttél velem. (Karinthy Frigyes) || b. (régies) Fekete v. sötétszürke ilyen kabátból, azonos színű mellényből és rendsz. hasonló, de csíkos nadrágból álló öltöny ünnepélyesebb alkalomra.
Szóösszetétel(ek): zakókabát; zakóöltöny; zakóruha.
