zúzmarás
zúzmarás [ú v. u] melléknév -an
1. Olyan, amin, akin v. ahol zúzmara képződött; zúzmarával borított. Zúzmarás villanydrót. A hosszú úton zúzmarás lett a szakálla. Fenn négy fehér ablak világolt S a zuzmarás kocsis reám szólt: | „Jó meleg lehet odafenn … .” (Tóth Árpád) Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész … zúzmarás bajuszának a hegyét. (Krúdy Gyula) Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek. (József Attila) || a. (választékos) Olyan <évszak, időszak>, amikor sok zúzmara van, v. szokott lenni; nagyon hideg. Zúzmarás hajnal, november. Nem derül rám nyájas arca … Sírva lát a zúzmarás tél Jég s kemény hóhalmain. (Vörösmarty Mihály) A téli reggel éles, zuzmarás. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) Fagyos (2). [A szőlőágnak] nem árt annyit a dérnek zuzmarás keménysége …., Amennyi kárt a nyáj tészen. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Őszülő, deresedő, őszes <szőrzet>. Zúzmarás bajusz, szakáll. A nagy sötét szemek ugyanazok voltak, melyek a zúzmarás szemöld alól világoltak szét. (Jókai Mór) Ott állt előtte hajadonfőtt, zúzmarás hajával, … kis horpadt koponyájával. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Barátságtalan, zord, hideg. Zord, zúzmarás mosollyal szólott … (Kemény Zsigmond)
