zörren

Teljes szövegű keresés

zörren [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
1. Megzörren.  Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél | Kanizsa, Rozgonyi. (Arany János) Hallgatódzott, nem zörren-e a kilincs? (Kosztolányi Dezső) Zörren a sárga virágok | szára, a mag kipereg. (Radnóti Miklós)
2. Zörög (1).  Hátra tekint félve Leila s megrezzen: | „Mi zörren, mi csörren? …” (Gyulai Pál) Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron. (Kosztolányi DezsőPoe-fordítás) Zörren az üveges ablak. (Babits Mihály)
3. Zörrenve, zörögve hirtelen elhelyezkedik vhol.  László a nyeregbe zörren S jelt ad éles sarkantyúval. (Arany János)
Igekötős igék: megzörren; összezörren.
zörrenő; zörrent melléknév.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT