zörömböl

Teljes szövegű keresés

zörömböl tárgyatlan ige -t, -jön (hangutánzó)
1. (népies) <Vki főként fém- v. üvegtárgyak egymáshoz ütésével, ill. több ilyen tárgy egymáshoz ütődve> hosszasabban kellemetlen, hangos zajt kelt; csörömpölve zörög. Zörömbölnek a teherautón a vasrudak. Vki a konyhában zörömböl az edényekkel. Ne zörömbölj már azzal a kulcscsomóval!  Hurcolta nehéz kard szijjra kötött végét Sátorban a gyermek … Anyja pedig … Csatolta fiának kicsi derekára, | Örült Aladár, hogy zörömböl utána. (Arany János) Ficsor a konyhában zörömbölt: a létrára mászott, hogy visszarakja az elemeket. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, népies) Dörömböl (1).  Sietett lakására s elkezdett kapuján kegyetlenül zörömbölni. (Vajda János)
3. (tájszó) <Személy> morgolódik, zsörtölődik. Egész nap csak zörömböl az öreg.
zörömbölő; zörömböltet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT