zordon

Teljes szövegű keresés

zordon melléknév -an, -abb (irodalmi nyelvben)
1. Zord (1) <személy>.  Budán a bősz király előtt | Megállnak zordonan. (Garay János) Felködlenek a római világbul Komor lemondás zordon hősei. (Juhász Gyula) Tizennyolc éves volt, mikor apja, a híres zordon Nyilas pap férjhez adta valakihez, akit ő nem akart. (Móricz Zsigmond) || a. Zord (1a) külső, ill. megnyilvánulás.  Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály, elvérzik a csatákon,… Akkor vedd fel újra a vonót, És derűljön zordon homlokod. (Vörösmarty Mihály)
2. Zord (2), kietlen, komor <hely, táj, természeti alakulat>.  Zordon erdők, durva bércek, szirtek, Harsogjátok jajjaim. (Csokonai Vitéz Mihály) Mit nekem te zordon Kárpátoknak | Fenyvesekkel vadregényes tája! (Petőfi Sándor) Kopár bércek, szédületes ormok emelkednek egymás fölé, legmagasabb, legzordonabb bérc közöttük a Taktiboston. (Jókai Mór) || a. (ritka) Rideg, barátságtalan, elriasztó <hely>.  Bizton tekintem mély sirom éjjelét! | Zordon, de ó, nem, nem lehet az gonosz. (Berzsenyi Dániel)
3. Zord (3a, b), kegyetlen.  Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács! | Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, | S pusztító erejét rád viharozta dühe. (Kisfaludy Károly) Zordon, de ragyogó lovagkor! kiégett | Piros éjszaki fény! ujra meggyújtalak. (Petőfi Sándor)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT