zöldség
zöldség [cs v. tárgyas] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) (átvitt értelemben is, ritka) Vminek a zöld (I. 1, ritk. 4 b) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, zöld volta. A fák, a fű, a lombok, a táj zöldsége. Mulatságos ennek a kamasznak a zöldsége.
2. Leves ízesítésére használatos növények, kül. a sárgarépa, petrezselyem, kalarábé, zeller gyökere, ill. levele; rendsz. vegyesen, csomóba kötve árulják, és vegyesen főzik a levesbe; leveszöldség. Levesbe való zöldség. Külön tálalja fel a zöldséget. A szakácsné háncsszatyrában, a zöldség között, fölfedezte a tükörpontyot. (Kosztolányi Dezső) || a. Zöldfőzelék (2). Az esőzések után a legtöbb zöldség ára esett a piacon. Ismerős parasztokkal… hetivásár alkalmával becsúszom a várba. Minden szerdán, szombaton járnak azok oda tojással, zöldséggel, vajjal. (Jókai Mór) || b. (régies) Zöldhajtás, levél, lomb. Itt a május nem oly kedves, mint másutt; mert leveles fákot csaknem egész télen látunk – zöldséget szűntelen. (Mikes Kelemen) Fonnyadtak a ligetnek Zöldségi. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben, gúnyos) Hebehurgya, sületlen, zagyva mondanivaló, beszéd; badarság, ostobaság. Zöldségeket beszél, mond. Micsoda zöldség! Levelében összevissza hordott minden zöldséget. Jó volna látni mintának egy ilyen beszédet, mi szokott abban lenni. – Sok zöldség. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. zöldségágyás; zöldségáru; zöldségaszalás; zöldségcsomózás; zöldséggyalu; zöldséghegy; zöldségkert; zöldségkofa; zöldségkonzerv; zöldségtermesztés; zöldségtermesztő; zöldségtolvaj; zöldségvásár; zöldségverem; 2. leveszöldség.
