zöldell

Teljes szövegű keresés

zöldell [e] tárgyatlan ige -t v. -ett [ë], -jen [ë]; -ni v. -eni [e], (népies, régies) zöldel -t; -ni, (ritka) zöldellik (csak 3. személyben)
1. (ritka) Zöld (I. 1) színe van, ilyen színbe(n) játszik. Zöldell a tenger; zöldell a mocsár vize, a madár tollazata.  Város a városban elegyűl mezővel, Közte szabad térség nagy távola zöldell. (Arany János) Föl-föltekintek az égre, | ahol a nap tányéra zöldel. (Kosztolányi Dezső) || a. Kül. <növény, növényzettel benőtt, borított terület, táj> virul, zöld színben pompázik. Zöldell a bokor, az erdő, a fű, a kert, a rét, a vetés, a völgy. Újra zöldell a határ.  Gyimesi mezőben rozmaring zöldellik. (népköltés) Zöldell bokor, zöldell virány. (Bajza József) Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. (Petőfi Sándor) A töltés és a Duna közt elterülő … földszalagon füzeserdő zöldel. (Nagy Lajos) Valami nyomorult oázis | zöldelt köröttünk. (Szabó Lőrinc) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely évszak> zöld, viruló növényzetben bővelkedik.  Örök tavasz … zöldel itt körűle. (Kisfaludy Károly)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Virul (4).  Magyar szabadság! | Zöldelj sokáig! (Katona József) Tartsa isten önt Áron vezér! Zöldeljen az ön életöröme. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: kizöldell.
zöldellés; zöldellő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT