zengzetesség
zengzetesség főnév -et, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben, hangutánzó)
A zengzetes (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg; vminek zengzetes volta; dallamos csengés. Hangjának, szavának zengzetessége. A Tündérvölgyből Zrínyi nyelve hangzik ki Vörösmarty zengzetességével vegyülve. (Gyulai Pál)
