zenész

Teljes szövegű keresés

zenész [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Zenével hivatásszerűen foglalkozó, vmely hangszeren játszó személy, főleg vmely zenekar tagja. Hivatásos zenész; színházi, templomi zenész. Hangolnak a zenészek. A lakodalomra a városból hoztak zenészeket.  Atyám zenész volt a magyar királyi Operaház zenekarában. (Krúdy Gyula) A zenészeket figyelte, kik a zenekarban kottáikat lapozgatták, hangszereiket próbálgatták. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Zeneművész, zenevirtuóz. Kiváló, nagy zenész.  [Liszt Ferenchez.] Hírhedett zenésze a világnak,… Van-e hangod a beteg hazának A velőket rázó húrokon? (Vörösmarty Mihály) || b. Zenéhez értő, vele foglalkozó, vmely hangszeren műkedvelésből játszó személy. Falusi zenészék; műkedvelő, naturalista zenész. Sajnos, nem vagyok zenész, nem értek semmiféle hangszerhez.
2. (argóban) Szintén zenész: azonos v. hasonló foglalkozású, ugyanabban a dologban fáradozó, eljáró v. hasonló sorsú, helyzetű személy. Nős vagyok. – Szintén zenész?  „Szintén zenész?” kérdés alatt meglehetős gorombaságot is gondoltak magukban … a pestiek. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. zenészember; zenésznövendék; zenésztársadalom; zenésztársaság; 2. cigányzenész; népzenész.
zenészi; zenészség.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT