zenés

Teljes szövegű keresés

zenés [e] melléknév -en [e]
1. Zenével történő, zenével kísért. Zenés darab; zenés ébresztő ; zenés takarodó ; zenés felvonulás, kirándulás, mise, sétahajózás.  Händelt, a híres zeneköltőt, egy kisvárosi zenés mise után kérdé a pap, hogy tetszett neki a zene. (Vajda János)
2. Olyan <szórakozóhely>, ahol zene van, ahol zenélni szoktak. Zenés eszpresszó, étterem, kávéház, mulató, színház.  Zenés helyre nem jártak, és gyászkarszalagot hordtak. (Hunyady Sándor)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT