zenei
zenei [e-e] melléknév -leg [e]
1. Zenéhez (1–3) tartozó, zenére vonatkozó, a zene szolgálatában álló. Zenei előadás, érzék, fogékonyság, folyóirat; zenei hallás ←; zenei hangsúly ←; zenei hét, ismeret, ízlés, lexikon, műsor, műveltség; zenei süketség ←; zenei tehetség, tudás, tudósítás, verseny. Janikának zenei talentuma van, ösztöndíj kellene neki. (Móricz Zsigmond) || a. Zenével (1–3) foglalkozó <személy, csoport, szervezet>. Zenei gimnázium, körök, kutató, munkaközösség, rendező, szakértő, szakosztály, világ.
2. Zenében (1–2) szokásos v. használatos. Zenei forma, gondolat; zenei hang: olyan h., amelynek kellemes színe és biztosan felismerhető magassága van, s amelyre tartama és erőssége is jellemző; zenei mondat ←; zenei jel, műfaj, műszó, nyelv, ritmus, téma.
3. Zenéből (1–3) eredő, a zene hatására keletkező. Zenei élvezet. || a. Zenével (1–3) végzett v. történő. Zenei hatás; a szöveg zenei aláfestése.
zeneiség.
