zászlós
zászlós főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. (katonaság, régies) <A magyar hadseregben 1945-ig> az a tartalékos tiszti kiképzésben részesült v. hadapródiskolát végzett tisztjelölt, akinek rendfokozata az altisztekénél (tiszthelyettesekénél) magasabb, a tisztekénél pedig alacsonyabb volt, s akit a jogok és kötelességek szempontjából gyakorlatilag a tisztekhez számítottak. Gazdászati, gyalogos, repülő zászlós; tartalékos, továbbszolgáló zászlós. Az olasz frontról jött meg Zoli, | ifjú zászlós. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka, régies) Zászlót hordó, tartó, vivő személy. Ugrin érsek zászlósai megindultak hadat toborzani a közelgő ellenségre. (Jókai Mór)
3. (ritka, történettudomány) Zászlósúr (1). Erdődi Péter … hazánk leggazdagabb zászlósainak egyikévé vált. (Eötvös József)
II. melléknév -an Zászlóval v. zászlókkal díszített, ellátott v. felszerelt. Zászlós házak, torony, utcák; (növénytan, mezőgazdaság) zászlós zab: a nálunk leginkább termelt bugás zab (Avena sativa) egyik alfaja (A. orientalis). Aztán … aztán elesett! | Zászlós kopiával hős Ali temette. (Arany János) [Thököly] kezében hozá a fejedelmi zászlós botot. (Jókai Mór) || a. Zászlóval v. zászlókkal vonuló, zászló(ka)t vivő. Zászlós körmenet, búcsújárók. || b. (átvitt értelemben, ritka) Zászlós bajusz: szélesen felfelé álló b. Rozsdálló, zászlós bajuszán Kis jégcsapok csüngenek kuszán. (Tóth Árpád) Rusnya pocséta, – sodorta kétfelé mérgesen Máriássy a zászlós bajuszát. (Móra Ferenc) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Zászlós farok: némely állatnak hosszú, bozontos, rendsz. magasan fölálló farka. A mókus, a róka zászlós farka.
