zárás
zárás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a zár igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás, ill. az a tény, hogy vmit, vkit (be)zárnak.
1. Vminek zárral, kulccsal, lakattal való becsukása. Az ablak, ajtó, helyiség, láda, lakás, szekrény zárása; az ajtónak kulccsal, lakattal v. kulcsra, lakatra zárása. Ennek az embernek mániája a zárás. || a. Vkinek, vminek ily módon zárt helyre való rekesztése, megőrzés v. eltávozásának megakadályozása végett. A gyerekeknek a lakásba zárása; az elítéltek börtönbe zárása; a pénznek a fiókba zárása; az állatoknak istállóba, ólba zárása. || b. Vmely üzlet, üzem működésének abbahagyása, bevégzése. Az üzletek zárása; a fürdők, a mozik, a színházak zárása; a tőzsde zárása. Egy este majd, … zárás előtt, úgy fél nyolc tájt majd elmegy boltjuk előtt. (Kosztolányi Dezső) [A leány] délben kapott egyórai ebédidőt, … fél három óra tájban sietett vissza, azután már csak záráskor távozott. (Nagy Lajos)
2. (villamosság) Az áramkör zárása: az á. két sarkának, pólusának összekapcsolása, hogy a villamosság áramlása létrejöjjön.
3. (pénzügy) Minden szükséges könyvelési munka elvégzése az ügymenet helyességének megvizsgálására és a főkönyvi számlák egyenlegeinek megállapítására, az üzleti évnek v. egyes szakaszainak végén, ill. a vállalat feloszlásakor. || a. (átvitt értelemben, hivatalos) <Hivatalban, ügyvezetésben> vmiről készített kimutatást, jegyzéket lezáró összesítés. Pénztári zárás; a napi zárás eredménye.
zárási.
