zár [2]
zár [2] főnév -t v. -at, -ak (-ok), -a v. -ja
1. Szerkezet vminek, főként ajtónak, ablaknak, fedélnek csukott állapotban való rögzítésére. → Balos zár; → biztonsági zár; → jobbos zár; az ajtó, az ablak, a láda zárja; zár alá tesz vmit: elzárja, bezárja; zár alá tesz v. helyez vkit: börtönbe zárja; zár alatt tart vmit: elzárva, záros helyen tartja; zár alatt tart vkit: börtönben tartja; a kulcsot a zárba dugja; az ajtó zárra jár; felpattantja, feltöri, kinyitja a zárat; → ráfordítja a kulcsot a zárra; → ráfordítja a zárat. „Vendég lesz az”, így tünődtem, „azért roppan künn a zár”. (Tóth Árpád–Poe-fordítás) A bal kezén kinyílt a bilincs. Rosszul volt kapcsolva a perec, a kis acélfog kijött a zárból. (Hunyady Sándor) Panna elfagyott kezében csak táncolt, reszketett a kulcs, de nem bírt a zárra találni. (Gelléri Andor Endre) || a. (fényképészet) <Fényképező gépen> az a szerkezet, amelynek segítségével a lencse nyílása a fényérzékeny anyag megvilágítása végett bizonyos időtartamra szabaddá tehető. Önkioldós zár. Elromlott a gépén a zár. 1/25 másodpercre állítja a zárt.
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi, ami vmely titkot v. titkolt dolgot a felfedezéstől óv. A titok zára. Titoknak | lett zára a Melinda szabad neve! (Katona József) S mi a természet zára, nyitja? … (Arany János)
3. (katonaság) Hátultöltő tűzfegyvernek az a része, amely töltés után a cső hátulsó végét elreteszeli, elzárja, elsütéskor pedig a töltény lőportöltetét felrobbantja; závár, závárzat. Csavar, dugattyú, ék alakú zár; önműködő zár; az ágyú, a géppisztoly, a puska zárja; kinyitja, becsukja a zárat; szétszedi, összerakja a zárat.
4. (átvitt értelemben) Vmely terület elzárása úgy, hogy minden közlekedés e terület és a környéke között lehetetlen legyen. Elrendelik, feloldják a zárat. A falu területét zár alá vette. A hajók áttörték a zárat. || a. (átvitt értelemben, ritka) Ostromzár. Nem lehetett neki hova menekülnie a várból, mert szüntelen zár alatt volt tartva. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, jogtudomány) Ingóságok lefoglalása bírói v. más hatósági intézkedéssel. Bírói zár; → szoros zár; felold a zár alól; a zárat feloldja. A mama letiltotta a bécsi intézetnél letett összegemet, s a zár csak akkor szűnik meg, ha … férjhez megyek. (Jókai Mór) || a. (hivatalos) Zár alá vesz vmit: hatósági intézkedéssel megtiltja, hogy vmely tulajdonos rendelkezzék tulajdonával. Vmely üzemet zár alá vesznek. A terménykészleteket zár alá veszik. A hamisított élelmiszert zár alá veszik. || b. (átvitt értelemben, nem hivatalos) Zárlat (1). Zár alá → vet vmit. Birtoka zár alatt van. Zár alá tétettem az egész kereskedést. (Tolnai Lajos) || c. (átvitt értelemben, ritka) Zárlat (3).
6. (katonaság) Az előnyomuló, támadó ellenség feltartóztatására v. vmely területen, határon a nem kívánatos személyek behatolásának megakadályozására létesített mesterséges akadály. Légi, műszaki, vegyi zár; műszaki zárak alkalmazása, telepítése.
7. (nyelvtudomány) <A zárhangok képzésében> a beszélő szerveknek az a helyzete, amelyben teljesen elzárják az áramló levegő útját. A p hang képzésekor a két ajak zárat alkot.
Szóösszetétel(ek): 1. zárbeszéd; zárbékó; zárcsappantyú; zárfa; zárfal; zárfelszerelés; zárfeltörés; zárkioldó; zárkő; zárlemez; zármérleg; zármondat; zárnap; zárnyílás; zárnyitó; zártörés; 2. aknazár; folyamzár; húzózár; kikötőzár; léggömbzár; ólomzár; ostromzár; tengerzár; tolózár; vesztegzár; villámzár; völgyzár; zippzár.
zártalan.
