zamat

Teljes szövegű keresés

zamat főnév -ot, -ja v. -a
1. Vmely gyümölcsre, italra jellemző, kellemes érzést keltő íz és rendsz. illat együtt. A bor, a gyümölcs, a kávé zamata; az őszibarack, a szamóca zamata.  Amit gyártott magyar kéz, Nevelt a hontelek, Amit magyar zamattal Ihlettek a szelek …: Mindaz nemes fajodnak Erőt adó elem. (Bajza József) || a. (átvitt értelemben) A csók zamata: az a jóleső érzés, amelyet a szerelmi csók kelt. || b. (régies) Virágokban található, virágból származó illatos anyag, illat.  Lépes méz …, Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta Kedvesen megérzett a virág zamatja. (Arany János) Egy arany medencécskében finom illatos olaj volt töltve, mely ezer keleti virág zamatjából készült. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Beszéd, nyelv, előadásmód különleges, gyak. tudatosan alkalmazott stílusbeli sajátsága, különös eleme, ill. a hozzá tapadó egyéni szín v. közösségi jellegzetesség. Helyi, régies, népies zamat; a beszéd, a történet, a vicc zamatja; vidéki zamattal beszél. Petőfi gyönyörködött Gvadányi eredetiségében és stílusa népies zamatában.  Egy-egy játszi szökelléssel, tréfás öngúnnyal vidítja tárgya komolyságát: ezeken kivált érzik a magyar zamat. (Arany János) Ilona nevét nem tudták kellő zamattal, előkelőséggel, ábrándossággal megforgatni a szájukban. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): zamatanyag.
zamatú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT