zajgó

Teljes szövegű keresés

zajgó melléknév -n, -bb (kissé régies, irodalmi nyelvben)
1. Olyan, aki, ami zajog. A zajgó gyermek, sereg, tömeg.  Vannak emberek, kik a legzajgóbb társaságban is … egyedül maradnak. (Szalay László) A zajgó főrendek közül valaki egy durva fölkiáltást tett. (Mikszáth Kálmán)
2. Hullámzó, háborgó, morajló. Zajgó tenger.  Fúljanak a zajgó habba minden gályák. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) Ellentétes érzelmekkel, gondolatokkal telt; nyugtalankodó, békétlen, zajongó (2).  Messze az elmúltak honjába kivánkozik e szív, S a zajgó kebelen visszasohajtva dobog. (Vörösmarty Mihály) A világot a mi kínunk, Zengő, zajgó szívvilágunk Nem érdekli. (Reviczky Gyula)
4. (átvitt értelemben) Eseményekben gazdag; mozgalmas, zajos (4).  Életem változó, zajgó, forró. (Szalay László) Nemcsak a történelemben vannak hősök, hanem a körülöttünk zajgó életben is. (Krúdy Gyula)
zajgós.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT