zabolátlanság
zabolátlanság főnév -ot, -a (választékos)
1. A zabolátlan (2–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; fegyelmezetlenség, féktelenség, szilajság. A zabolátlanság sok embert bajba sodor. Néha az ildomtalanság zabolátlanságig vetemedik. (Vas Gereben) || a. Vkinek, vminek zabolátlan (2–4) volta. A kamaszok zabolátlansága; nyelvének zabolátlansága; a tánc, a szenvedély zabolátlansága; a folyó zabolátlansága. A gyermek zabolátlansága sok gondot okozott szüleinek.
2. (ritka) Zabolátlan (3) tett. Mindenféle zabolátlanságot követett el.
