vonás
vonás főnév -t, -ok, -a
1. (választékos) Általában a von igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit, vkit (vhova) vonnak. (régies) Húzás, vonás: huzavona; árok, barázda vonása; a csónaknak partra vonása; homlokának ráncokba vonása; az iga vonása; vkinek kínpadra vonása; kordon vonása; szájának mosolyra vonása; a szíjnak szorosabbra vonása; vkinek felelősségre, kérdőre vonása; vminek kétségbe vonása; vkinek végelbánás alá vonása; vki figyelmének, haragjának magára vonása. E tény kétségbe vonása súlyos következményekkel járhat. Egész életét húzással, vonással, asszonyok után szaladgálással töltötte el. (Tolnai Lajos) || a. (zene) A vonónak bizonyos módon v. irányban való húzása, mozgatása. Felfelé, lefelé vonás; a vonó egyenletes vonása a húrokon. Rossz vonással játszik. Ezt a részt más vonással játszotta. || b. Ecsetvonás, tollvonás. → Utolsó vonás. Néhány vonással megrajzolta a képet. || c. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek, vmely csoportnak vhová való irányítása, küldése. A seregnek a vár köré, a folyó mögé vonása. || d. (átvitt értelemben) Vkinek, vmely csoportnak vmely szorosabb, közelibb viszonyba lépésre való késztetése, esetleg csábítása. Vkinek a maga befolyása alá, érdekkörébe, pártjára való vonása; vkinek szövetségbe vonása. || e. (átvitt értelemben, ritka) Vminek vhová való kapcsolása, bekebelezése, ill. vminek vmire való kiterjesztése. E témának kutatási körébe vonása. || f. (átvitt értelemben, ritka, mennyiségtan) Gyök vonása: gyökvonás.
2. Az a jel v. rajzolat, amely akkor keletkezik, ha író- v. festőeszközt vmely felületen egyszer, rendsz. röviden meghúzunk; rövidebb vonal. Vastag, vékony vonás; vonásról vonásra (átvitt értelemben is) minden részletében pontosan; vonásról vonásra egyezik; vonásról vonásra lemásol vmit; vonást húz, tesz; vonásokat ír, rajzol; megismeri vkinek a keze vonását: az írás jellegzetes alakjáról ráismer arra, aki írta. Ez vonásról vonásra mind az én írásom: de én ezt, becsületemre mondom, sohasem írtam. (Jókai Mór) || a. (régies v. bizalmas) <Az írásban> ékezet; vessző. A hosszú í betűre vonást teszünk. Nem tett vonást a „hogy” elé. || b. Egy(etlen) vonással: a) (művészettörténet, választékos) az alak rajzának egyetlen, egyszerű, de jellemző részletével. Egy vonással érezteti az alakon a gőgöt. b) (átvitt értelemben) röviden, határozottan és eredményesen. Egy vonással elintéz vmit. A grófi nagybátyák kifizetve látták egy vonással számlájukat. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) Meghúzott vonalhoz hasonló ránc, mélyedés az ember bőrének, kül. tenyerének felületén. A kéz, a tenyér vonásai. Mi a planéták befolyása? | Mit jósol a tenyér vonása? (Arany János)
4. <Az emberi arcon v. tekinteten> egy-egy jellemző, vmely hangulatot v. a jellemet eláruló részlet; arcvonás. Beesett, durva, finom (metszésű), szabályos, szép, szigorú vonások; dúlt vonások: dúlt arc; vkinek a vonásaiban fürkész: vkinek az arcáról szeretné leolvasni annak véleményét, hangulatát; vmi visszatükröződik vkinek a vonásain; vonásról vonásra hasonlít vkihez: minden részletében hasonlít; egy vonással sem hasonlít vkihez: egészen más. Anyjának vonásait örökölte. Feje lehajlott úgy, hogy alig lehete látni vonásait. (Eötvös József) Arcába valami fájdalmas vonás lopta be magát. (Mikszáth Kálmán) Szabályos metszésű vonásainak a sötét arcszín … bizonyos kihívó rútságot kölcsönzött. (Herczeg Ferenc)
5. (átvitt értelemben) Vkire, vmire jellemző sajátságok egyike; jellemvonás. Jellemző, különös, sajátságos vonás. Ezek a lángész vonásai. Kettejük közt sok a rokon vonás. Szép vonás benne, hogy a szenvedőket vigasztalja. Minden nagy műalkotásnak megvannak a jellegzetes vonásai. Az ember ahány, annyiféle S változhatatlan főbb vonásiban. (Berzsenyi Dániel) Maga előtt látja a költő egész alakját, … igazán, egy hamis vonás nélkül. (Jókai Mór) De ha ezt az egy vonást így vissza tudom vinni a hatéves korra, akkor a többi karaktervonást is oda kell visszacipelnem. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vkire v. vmire emlékeztető nyom, figyelmeztető jel. Kitörölhetetlen vonás a múltból; megőrzi vminek a vonásait. Egy virág, egy fűszál, vagy csak lába nyoma, Egy vonás, egy semmi … rája emlékeztet. (Arany János)
6. (átvitt értelemben) <Művészi, írói ábrázolásban, elbeszélésben> a jellemző sajátságokat érzékeltető mozzanatok egyike. Éles vonásokkal, kevés vonással jellemez vkit. Megrázó vonásokkal festette elénk a helyzetet. Mi a személyeket illeti, azok elég éles vonásokkal vannak rajzolva, kivévén a boszorkányt. (Vörösmarty Mihály) Azon iparkodtam, hogy a regények mögött néhány vonással … az írót, az embert is jellemezzem. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) Nagy v. rövid vonásokban: a lényeges szempontokat kiemelve, röviden összefoglalva.
Szóösszetétel(ek): alapvonás; arcvonás; ecsetvonás; gyökvonás; jellemvonás; keresztvonás; kézvonás; tollvonás; törtvonás.
vonáska; vonásos; vonású.
