vív
vív ige -tam, -ott, -jon, (régies) ví -tt, -jon
1. tárgyas <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> <csatát, harcot, küzdelmet, mérkőzést stb.> folytat, véghezvisz, küzdelemmel, harccal eldönteni igyekszik. Heves harcokat vívnak; (régies) bajt vív vkivel: párviadalra, párbajra kel vele; párbajt vív: párbajozik; élethalál harcot vív; közelharcot vív; utóvédharcot vív; (nehéz) lelki tusát vív: (nehéz) lelki harc, tusa zajlik (le) benne; haláltusáját vívja: haldoklik. A magyar csapat első mérkőzését vívja. Hazámért vívok véres viadalt. (Petőfi Sándor) Tibor követte őt … mindenre készen, mint aki nemsokára halálos pisztolypárbajt vív ellenfelével. (Kosztolányi Dezső) A harcot, amelyet őseink vívtak, | békévé oldja az emlékezés. (József Attila) || a. (költői, régies) Vkit vív vmi: belső kín, szenvedés gyötri, kínozza. Hölgy miatt küszd, nyerve díja, S ime most száz kétség víjja. (Kölcsey Ferenc) Ne leljen kínja, Mely gyötri, víja, Időt s határt. (Vörösmarty Mihály) || b. (tárgy nélkül) (költői) Rendsz. vágó-, szúrófegyverrel, harcban, seregben küzd, harcol. Csatáz, vív, izzad éj és nap, S míg nem győz, nincs nyugalma. (Czuczor Gergely) Mint vítanak, mint estek el Szabadság harcain, Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. (Bajza József)
2. tárgyatlan <Páros viadalban> ellenfelével fegyveresen megütközik, ill. lovagi módon fegyverrel mérkőzik. Vív vkivel; vív vkiért. Nem akart érte vívni senki sem. Jöttem veled újra víni Bende. (Arany János)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Harcol, küzd vkivel, vmivel; vkinek, vminek ellenállását küzdelemben, harcban legyőzni törekszik. A vidám gyepen össze ütközött Szarvakkal vinak a kövér gödölyék egymás között. (Csokonai Vitéz Mihály) Uram, legyőztél. Im porban vagyok, | Nélkűled, ellened hiába vívok. (Madách Imre) Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Ady Endre)
4. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (sport) Meghatározott öltözékben és szabályok szerint erre a célra való különleges, veszélytelen karddal v. tőrrel érinteni, eltalálni igyekszik ellenfele testének a szabályokban körülírt részét. Vív vkivel. Vívtak egyet. || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhat.-val is) Ezt a tevékenységet sportolásszerűen űzi, gyakorolja, bizonyos fokon érti. Remekül vív. Vívni tanul. Jól vívott, és kitűnő társalgó hírében állott. (Karinthy Frigyes) || b. tárgyatlan (tájszó, régies) Verekszik.
5. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) <Hadi, harcászati építményt, tárgyat> harcban, küzdelemben bevenni igyekszik; ostromol. Víttam sokáig a kaput. (Vörösmarty Mihály) Hirtelen nagy lárma, nagy sikoltás támad: Tűz van-e vagy árvíz, vagy víják a várat? (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vív vkit: a) harcol, küzd ellene; b) <kéréssel> ostromolja. Víjátok kérelemmel a királyt, Talán megenged. (Vörösmarty Mihály) Hazádnak ellenét halálra víttad. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kivív; megvív; végigvív; visszavív.
