vétség
vétség [ccs v. tárgyas] főnév -et, -e [ë, e]
1. (kissé választékos) Általában a vét igével kifejezett cselekvés (vétés), ill. ennek ténye, eredménye; vki, vmi ellen elkövetett vétek, bűn, hiba. Enyhe, gyerekes, súlyos vétség. A gyereket valami csekély vétség miatt bezárták az iskolában. Valami vétségemnek kellett lenni ellened, amely irántam tégedet oly idegenné tehetett. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (ritka, irodalomtudomány) Tragikus vétség: az a tévedés, amely a tragédiában vmelyik főszereplő bukását okozza; tragikus bűn.
2. (jogtudomány) <A bűncselekmények hármas felosztását elfogadó büntetőjogi rendszerekben> a bűntettnél enyhébb, a kihágásnál, ill. a szabálysértésnél súlyosabb bűncselekmény. Fegyelmi, hivatali, népellenes, politikai, személyes szabadság elleni vétség; könnyű testi → sértés vétsége; súlyos testi → sértés vétsége; vmely vétség címén eljárás indul vki ellen. Elkövette a lopás vétségét. Magánlaksértés vétségével vádoltan került a bíróság elé. [Az írnokot] soknevű hivatali vétség és apró visszaélés terhelte. (Mikszáth Kálmán) Mér csinál ez marhaságokat? Fegyelmi vétség. Kedvem volna elrendelni ellene a fegyelmi vizsgálatot. (Móricz Zsigmond)
vétségű.
