vet
vet [e] ige -ett, vessen [ë, e-ë], (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, népies, régies:) vét
I. Széles v. hanyag mozdulattal dob.
1. tárgyas (gyak. kissé választékos) Dob, rendsz. úgy, hogy a tenyere többé-kevésbé felfelé néz, és az eldobott tárgy azzal többnyire párhuzamos, a testtel távolodó irányban lendül mozgásba. Horgot vet a tóba; (hajózás) horgonyt vet: a) vízi jármű rögzítése végett kidobja a horgonyt; b) <hajós a hajóval, ill. hajó> így megáll; c) (átvitt értelemben, választékos v. tréfás) <ember> tartósan megállapodik, megtelepedik; diszkoszt vet; → gerelyt vet; kalapácsot vet. Elől … hosszú rúd van. Ez arra használatos, hogy mikor jön a hajó felfelé, erre van vetve a kötél, amelynél fogva a partról húzzák. (Tömörkény István) Egyszer volt itt a Hit merő | … Támadt, végzett Minden becsületes erő Hurkot tépve, csóvákat vetve. (Ady Endre) || a. tárgyas <Szerencsejátékban v. sorsolásban e célra használt tárgyat> rendsz. tenyerében megforgatva maga elé dob, hogy annak véletlen esése döntsön el vmit. Kockát vet; (régies) kockát vet vmire: kockajáték útján kisorsol vmit; (népies) nyilat vet: sorsot húz; → sorsot vet. Nyilat vetünk rá; akire a második esik, az a vesztes. (Jókai Mór) Kockát ők vetének A napra, az éjre … (Kiss József) || b. tárgyas (választékos, régies) Vmit, vmennyit vet: szerencsejátékban használatos kocka dobásával vmely számot ér el. → Hatot vet; négyet vet; → vakot vet. Kockázni mentünk; én vakot veték. (Jókai Mór) || c. Kártyát vet: kártyalapokat keverés után maga elé rakosgat az asztalra v. a földre, s véletlen elhelyezkedésükből jósol. Kártyát vetett neki egy cigányasszony. Szeretett volna … beszélni velük, kikérdezni őket. Hátha valamelyik nő kártyát vetne, vagy jósolna a tenyeréből. (Nagy Lajos) || d. Csókot vet: mutató- és nagyujját gyengéd üdvözletként ajkához érinti, majd az üdvözlendő(k) felé lendíti. Egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém. (Jókai Mór)
2. tárgyas (választékos) Hirtelen, könnyedén, gyak. hanyag mozdulattal vhova tesz, dob vmit. Fát vet a tűzre; → koncot vet vkinek; a → szemétre vet (vmit). Szénát vetett a lovak elé. A szemetet a papírkosárba vetettem. A tűzre Miska bojtár vet olykor egy nyaláb száraz ágat. (Gárdonyi Géza) S az első bús jöttmentnek Pénzecském megcsörgetem S királyian, vidáman Lábai elé vetem. (Ady Endre) Tibor az asztalra vetette galambszürke bőrkesztyűjét. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (népies) <Állatnak, állat elé> ennivalót dob, lök oda. Vess a tehén elébe! Az a másik kocsiról való derék, becsületes jó ember … megőrizte a subákat, sőt vetett a lovak elébe is. (Tömörkény István) Ferenc az istállóba nézett be, vetni a lovaknak. (Móra Ferenc) || b. (tárgy nélkül) (népies) <Tűzre> egy v. több darab fát dob. Vess a tűzre!
3. tárgyas Hirtelen lendülettel vhova, vmire tesz vmit. Hátára vetette a zsákot. Nyakába vetette tarisznyáját. Vállára vetette a puskáját. Ponyvát vet a felső falra, lent meg cövekhez köti: kész a födél. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Ruhaneműt> gyorsan, rendsz. nagy lendülettel, hevenyészve leterít vhova, ráterít vkire, vmire. Vö: rávet (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk vet vmit; → fátyolt vet vmire; nyakába vet vkinek vmit; → panyókára, panyókán vet. Palástot vetett a vállára. Az asztal túlsó végére terítőt vetett. (Gárdonyi Géza) Kacér frizurákba fonta a haját, tarka kendőket vetett a vállára. (Babits Mihály) Vállára vetette a kiskabátját, és már szaladt is. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Vkire, vmire v. (ritka) vkinek, vminek vet: <fonott, szíjas v. ruhaféle eszközt> rádob, ráhajít vkire, vmire, ill. köréje dob. Utána v. közéje veti a → gyeplőt; hálót vet vki elé v. vkinek. Gyeplőt vet a ló nyakára. Pányvát vet a vágtató lóra. A hóhér az elítélt nyakába veti a hurkot. Amint közibök értem …, pányvát vetettek a nyakamba. (Jókai Mór)
4. Vhova, vmire veti magát: magát lábával ellökve, mozgásba lendítve úgy helyezkedik, jut vhova, vmire, hogy rendsz. álló helyzetből hirtelen (többnyire) más testhelyzetbe kerül. Székbe, díványra veti magát; térdre veti magát; vkinek a → karjaiba veti magát. Toldi György … Egy öreg karszékbe urmagát vetette. (Arany János) A nő a medencébe vetette magát. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkire, vmire veti magát: vkire, vmire támadólag, egész erejével ráugrik. Vö: rávet (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti magát. Iszonyú ordítással veté magát … Bánfira. (Jókai Mór) || b. Vkire, vmire v. vki után veti magát: a) vkit, vmit egész erejével megtámad, v. hevesen üldözni kezd, hogy elfogja. Vö: rávet (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti magát. [A medve] Vetette magát már lovasok rendére, Asszonyi nézői hangos ijedtére. (Arany János) Mindenki a rókákra vetette magát. (Arany János); b) (átvitt értelemben) szerelmi vággyal ostromolni kezd vkit, hogy meghódítsa. Az úrfi utánam vetette magát. (Szigligeti Ede) Mondd, melyik udvarlómra vetetted magadat …? (Justh Zsigmond) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Egyet v. egyet-kettőt vet magán: nagy lendülettel löki magát, v. lök magán egyet-kettőt; nagy erővel és hirtelen fordul egyet. Tenger ez, melybe ő elsüllyed. Egyet vetett magán, s ismét a felszínén volt. (Jókai Mór)
5. tárgyas Vhova vet vkit, vmit: <állat, kül. ló> hánykolódva ledobja magáról, s vhova lefordítja. A ló a földre vetette lovasát. Gyerekkoromban egyszer vizes árokba vetett a ló. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Robbanás, robbanó anyag> hirtelen, nagy erővel vhova emel, juttat, dob vmit. Az ekrazit a hidat a levegőbe vetette. A robbanás a kődarabokat messzire vetette.
6. tárgyas Vhova vet: <nagyobb víz, benne levő tárgyat v. élőlényt> magából kidobva, kilökve vhova juttat. → Felszínre vet vkit, vmit. A folyó a partra vetette a holttestet.
7. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vhova, vmibe vet vkit: <néhány állandósult szókapcsolatban:> vmely helyre, helyzetbe, állapotba juttatja, s ezzel megfosztja szabadságától. Hatalma alá vet: hatalma alá hajt; börtönbe, kalodába, tömlöcbe vet vkit. Még holnap férjhez mégy vagy börtönbe vetlek. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos) Zár alá vet vmit: rendelettel megtiltja vminek a szabad forgalmát v. szabad használatát. Vagyonát zár alá vetették. Korponay birtoka még mindig zár alá van vetve. (Jókai Mór) || b. tárgyas. (átvitt értelemben, régies) Prédára v. prédául vet vmit, vkit: megengedi, hogy kényük-kedvük szerint éljenek, bánjanak vele, kizsákmányolják, kifosszák. A győztes hadvezér prédára vetette katonáinak a várost. || c. tárgyas (átvitt értelemben is) <Állandósult szókapcsolatokban.> Gyors mozdulattal v. hirtelen elhatározással vhova tesz v. ad vmit. → Latba v. latra vet vmit; → mérlegre vet vmit; zálogba v. (ritka) zálogul vet: <vagyontárgyat> zálogként ideiglenesen átad. Fülbevalóját zálogba veti. Ily haszon nélkül való portékáival semmit sem gondolt, hanem mázsára vetette, s … eladta. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha kevésli, amit zálogul vetettem, Szép szabadságomat, reménydús éltemet … Áldozatul inkább életemet adom. (Arany János) A lányom aranymarháit [= arany értéktárgyait] voltam kénytelen zálogba vetni. (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, kissé választékos) A sors, a végzet, a véletlen vhova vet vkit: a körülmények összejátszás folytán, kényszerűségből vhova kerül vki. Vessen a végzet valamerre tetszik, … Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre! (Berzsenyi Dániel)
II. Bizonyos mennyiségben vhova juttat.
1. tárgyas <Növénymagot> rendsz. megmunkált földbe juttat (, hogy kikeljen és felnőjön). Búzát vet; kendert vet. A föld nem akart hozni … csak fát, borókabokrokat …, de az emberek kényszerítették, turkálták, piszkálták: „Teremj kutya! Azt, amit mi vetettünk beléd.” (Mikszáth Kálmán) Akinek csak két-három holdja van, annak nem búzát, hanem mákot kellene vetnie. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül) Nem tanácsos nagyon sűrűn vetni. Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt későn vetettek. Légy egyszerű fia az édes anyának: Szánts, vess, fákat növelj! (Tompa Mihály) [Ady emlékezete.] Teste a földé. Földmívesé lelke … Sírja hárommillió koldus telke, | hol házat épít, vet majd és arat. (József Attila)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Árut, rendsz. nagyobb mennyiségben, vmely gazdasági megfontolás alapján> hirtelen forgalomba hoz; dob. → Áruba vet; piacra vet. Nagy mennyiségű tojást vetettek piacra.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Harcba vet: <embereket, harci egységet> rendsz. gyors intézkedéssel harcolni küld, a küzdők első vonalába rendel. Legjobb erőiket vetették harcba.
III. tárgyas Hirtelen mozdulattal vmerre irányít, vmi felé tart.
1. Vmijét vmerre veti: vmelyik tagját vmely irányban hirtelen lendülettel elmozdítja, és egy darabig ilyen helyzetben tartja. Vö: hátravet. Oldalt veti a fejét, nyakát, törzsét; keresztbe veti a lábát. Derekát azonban kezdte egyengetni, Kár, hogy csak a nyakát tudta hátrább vetni. (Arany János) A legénység keményen lépdelve … veti fejét Valér koporsója felé. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban.> Szemét, tekintetét vmerre, vkire, vmire veti: a) hirtelen vmerre néz, vkire, vmire ránéz; vö. rávet (4); rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti a szemét, tekintetét; tekintetét égnek veti; b) (átvitt értelemben) vkire, vmire figyel, felfigyel; (átvitt értelemben is) (vmilyen) → szeme(ke)t vet vkire, vmire; egy pillantást vet vkire, vmire: gyorsan ránéz, majd újra elfordítja tekintetét. Ti …, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) A király most szemét Miklósra vetette. (Arany János) Figyelsz-e még ránk harcos Ady Endre? Érdemes még szemedet vetni ránk? (Tóth Árpád) Az ablakra veti okos kis szemét. (Móra Ferenc)
2. Vmijét vminek, ritk. vkinek veti: a) vmelyik testrészét feszítve v. lökve nekitámasztja vminek, vkinek; vö: nekivet (1); nekem, neked, nekünk, nektek, nekik veti a hátát; vállát a szék támlájának veti. Hátamat a falnak vetettem. Ketten-hárman ültek úgy, hogy egymásnak vetették a hátukat. (Móricz Zsigmond); b) vmelyik testrészét nekifeszíti vmely tárgynak, hogy megmozdítsa, v. nagyobb erőt fejtsen ki vele. Karját evezőnek négyszer-ötször vetve Átrugja magát az apáca szigetbe. (Arany János) || a. <Állandósult szókapcsolatokban.> → Kezet vet vkire; (régies) lábat vet: megveti a lábát (vhol). A főtábor …, Merre magyart telepedve tudott, oda zúga hegyéről, S öldöklő kezeit gyarló öregekre, fiúkra, És gyámoltalanúl maradott hölgyekre vetette. (Vörösmarty Mihály) Most már pihenni akar, lábat vetni, hogy megismerje azt a helyet, ahol tán még egyszer fészket is rakhat. (Justh Zsigmond) || b. (ritka) <Ruhadarabot, rendsz. szélnek v. szél ellen> védekezésül, védelmül nekifeszít. Bő köpenyét szél ellen vetni törekvék. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Állandósult elvont szókapcsolatokban.> Bizalmát, reményét vkibe, vmibe veti: bízni, remélni kezd v. bízik, reménykedik vkiben, vmiben. Bizalmát a mások segítségébe veti. Belé vetettem minden reményemet, de csalódtam benne. A megalakulandó akadémiába vetette reményét. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben) Ügyet vet vmire: figyelmet, gondot fordít vmire; észreveszi. Ügyet se vet vmire, vkire. Most kezdtem csak ügyet vetni a veszedelemre. Őfelsége ügyet se vetett a kacskaringós gyalogútnak. (Mikszáth Kálmán)
IV. tárgyas Rövid mozdulattal v. sietve megformál, kialakít, v. elkészítve, szétterítve elhelyez.
1. (vonzat nélkül ritka) <Betűt, mondatot, szóba foglalt gondolatot> ír vmire. Hevenyészve papírra vetette gondolatait. Szabályos mondatokat vet papírra. Ismét kezdé vetni a betűket. (Kemény Zsigmond) A toll sercegve vetette papírra Emma hegyes betűit. (Krúdy Gyula) || a. (vallásügy) Keresztet vet: kezével v. ujjával a levegőben v. testét érintve keresztet ír le. Katolikus módon vet keresztet. Óhitűek módjára veti a keresztet. Semmi gyanút nem költ a kicsi kápolna…. Magyar és olasz vét előtte keresztet. (Arany János) Az esteli harang most kondult, meg … Ájtatosan keresztet vetett magára. (Mikszáth Kálmán) || b. <Rajzot, festményt papírra, vászonra> sietve, vázlatosan (le)rajzol v. (le)fest. A művész gyorsan papírra vetette a táj körvonalait. A festő az arc főbb vonásait vetette vászonra. || c. <Néhány szókapcsolatban.> <Átfordulással járó testmozdulatot> egyszer megcsinál. Bukfencet vet; → cigánykereket vet. A serdülő leányok az útszélén cigánykereket vetettek. (Kemény Zsigmond) A török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba. (Gárdonyi Géza)
2. <Néhány állandósult szókapcsolatban.> Bizonyos mozdulatokkal kész formába hoz, előkészít vmit. Ágyat vet: a) az ágyat alvásra el- v. előkészíti. Az anya puha ágyat vetett a gyerekeknek. b) fekvő- v. alvóhelyet készít. Szalmából vetett ágyat magának. Vályogot vet: vályogot készít; téglát vet: téglát készít. Ha elmentünk, szedjen le, vessen ágyat és maga is lefekhet. (Hunyady Sándor) Mint az izmok, ha dolgozik az ember, | reszel, kalapál, vályogot vet, ás, | úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el | minden hullám. (József Attila) || a. (ritka) Alapot vet v. alapját veti vminek: a) (átvitt értelemben is) megalapoz vmit, megalapít vmit. Elzavarák a sast … S fészke helyén váruk alapját vetették. (Arany János) || b. (ritka) Hidat vet vmire: hevenyészve hidat épít vhol. Mit nyernének a törökök, ha hidat vetnének a vízre s a kapunak rohannának? Egypár golyót az oldalukba. (Gárdonyi Géza)
3. <Állandósult szókapcsolatokban.> <Csapdafélét, gátat> készít és elhelyez, hogy vele vkit, vmit elfogjon v. megakadályozzon szabad mozgásában. Hurkot, kelepcét, tőrt v. cselt vet vkinek, vminek v. (ritka) vmi elé: a) csapdát helyez vkinek, vminek az útjába, hogy vele megfogja. Az erdőőr tőrt vetett a rókáknak. b) (átvitt értelemben) furfanggal, igazi szándékát leplezve kellemetlen, veszedelmes v. szorult helyzetbe igyekszik hozni vkit; → lest vet. E rút áruló Ma cselt vetett … (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás) A sziklakapunál egynémely tüzes kurucok kelepcét akarnak vetni a számára. (Jókai Mór) || a. Gáncsot vet vkinek v. (ritka) vki elé: a) lábával elgáncsolni iparkodik. Néha felhajíták egymást, s a leeső ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott, akkor fordult ismét egyet, ellenének új gáncsot vetve. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben, ritka) vkinek szándéka, tervei elé furfanggal v. alattomosan akadályt gördít. Elragadó őszinteség. És nem gondol arra, hogy én … gáncsot vethetnék a tervei elé? (Herczeg Ferenc)
4. <Gátat, határt> bizonyos ponton emel, ill. kijelöl, hogy vmi azon túl ne terjedhessen. Gátat vet vminek v. vmi elé: árvíz v. hullámtörés elé gátat épít; (átvitt értelemben) gátat vet vminek, vkinek v. vmi, vki elé: továbbterjedésében, elhatalmasodásában megfékez, (meg)gátol vmit, vkit; → határt vet vminek. A járvány terjedésének gátat vetettek. Csak vess határt az indulat hevének. (Vörösmarty Mihály) Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot. (Petőfi Sándor) [A dereglye] egy nagy kert elé jut, melynek kőfala gátat vet a hullámnak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Véget vet v. végét veti vminek: okozza, hogy abbamaradjon vmi; megparancsolja, hogy befejeződjék vmi. → Önkezével vet véget életének. Végét vetik a zenének, S haza mennek a legények. (Petőfi Sándor) A bécsi béke … véget vetett a hadilábnak. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, régies) Nem vet neki ennyi meg ennyi órát, napot, hónapot, esztendőt: nem hiszi, hogy el fog tartani annyi ideig, hogy beletelik annyi idő. Nem vetek neki egy hónapot, hogy ismét találkozunk. (Jókai Mór) Nem vetek neki tíz napot, a romvári boltos urak között furcsa világ lesz. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) <Hajlékony, nem merev anyag gyűrődést, ráncot, hurkot> alkot úgy, hogy rendsz. futólag gyűrődésbe, ráncba, hurokba formálódik. A ruha buggyot, redőket vet. Arca haragos ráncot vetett. Atillája … ráncot vet a hóna alatt. (Szigligeti Ede) Az arca goromba redőket vet, mintha rinocéroszbőrből volna. (Jókai Mór) || a. Hullámokat vet: <víz> a felszínén hullámos lesz; hullámokba verődik. Föltámadott a tenger, A népek tengere, Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. (Petőfi Sándor)
6. <Gyúlékony v. kemény súrlódó anyag lángot, szikrát stb.> hirtelen kibocsát magából. Lángot vet: a) lángra lobban; b) (átvitt értelemben, választékos) <szem> hirtelen indulat, düh kifejezését mutatja, árulja el; → lobbot vet; szikrát vet; (átvitt értelemben, ritka) füstöt vet vmi: a) hirtelen füstölni v. gőzölni kezd; b) semmivé lesz, elfogy. Bálint úr felkapta a fejét … A szeme lángot vetett. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Szikrát vet fogam közt a szó. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Emberi szem ütés, hirtelen nyomás következtében vmely fényjelenséget> felvillanni, látni vél. Szeme szikrát vetett, úgy beleütötte a fejét a falba. Szemeim zöldes karikákat vetettek. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben) Vmit vet vkire, vmire v. (ritka) vmin: vmely fényhatást, ill. fény- v. árnyjelenséget előidéz rajta; okozza, hogy az vkire, vmire essék. Vö: rávet. Árnyékot vet vkire, vmire: a) úgy helyezkedik el, hogy vkire, vmire árnyék esik; b) (átvitt értelemben) kedvezőtlen színben tüntet fel vkit v. vkinek a jellemét; vmilyen fényt vet vkire, vmire: vmilyen jellegűnek mutatja, vmilyen színben tünteti fel; → világot vet vmire; → éles világot vet vmire. A hold sugárt vet a tóra. Hol van a bérc, és a vár fölette, … Honnan a hír felszáll … S fényt a késő századokra vét? (Kölcsey Ferenc) Vajon legújabb történetíróink fognak-e némi fényt vetni a homályra? (Gyulai Pál) Rendetlen hajára valóságos fénylő glóriát vetettek a lángok. (Mikszáth Kálmán) Széles karimájú kalapja árnyat vetett arcára. (Kosztolányi Dezső) A piros téglalépcsőn sárga foltokat | vet a késői napfény. (Babits Mihály)
8. (átvitt értelemben, népies) <Állat ivadékot> világra hozza, <növény új sarjat> hajt. Almot, kölyköt vet; bimbót, rügyet vet. Növekszik már az a gally … – De hát vetett-e már rügyöt? (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, népies) <Személyre vonatk. rendsz. rosszalló értelmű szókapcsolatokban.> <Gyermeket> szül, világra hoz. Fattyat vet: házasságon kívül gyermeket szül. Fenevad módjára egyszer veti kölkét. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) <Szót, mondást, véleményt> futólag, hirtelen kimond, esetleg foghegyről, hanyagul odamond vkinek. Okul vet: megokolásképpen röviden felhozza; utána vet vmit: röviden megtoldja még egy-két szóval, amit előbb mondott. Vess neki egy jó szót! „Ki az,” veti Lajos: „ez már szemtelenség!” (Arany János) Szervusz, kapitány! – ismételte foghegyről vetve a szót. (Krúdy Gyula) Ha nincs ennivaló …, mingyán azt veti: nem is maradok én itt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Szemrehányásképpen, gáncsként v. cáfolatul, rendsz. röviden, kurtán mond vmit. Ellene vet (vmit): kifogásképpen v. cáfolva röviden nyilvánít (vmit); szemére vet vkinek vmit: szemrehányásképpen v. vádolóan mond vkinek vmit, vkinek hibáját nyíltan szemébe mondja. Maga is éppen oly árulást követett el, milyet most elég vakmerőn társának szemére akar vetni. (Vörösmarty Mihály) Legtöbb regényem ellen azt vetik, hogy … regénynek nem valószínű. (Jókai Mór) A hiúságot vagy az irodalmi érzékenykedést még ellenségeim sem vetették soha szememre. (Gyulai Pál)
V. tárgyas Hivatalos intézkedéssel kiszab, kiró, elrendel.
1. <Adót, illetéket> kivet (9), kiszab, kiró; behajtását elrendeli. Vö: rávet (6). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti az adót; vámot vet vkire, vmire; (történettudomány, régies) sarcot vet vkire, vmire: megsarcol vkit, vmit, rendsz. elfoglalt várost. A dohányfélékre adót vetettek. Lajos az esdőknek mutat komoly arcot, S vete a városra vétke miatt sarcot. (Arany János) Ocskay csapatjai … a városra kemény sarcot is vetettek. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies) Tilalmat vet vmire: tiltó intézkedést hoz, tiltó szabályokat rendel el vmire. Tilalmat vetettek a kábítószerek behozatalára. II. József tilalmat vetett a szerencsejátékra. (Jókai Mór)
VI. (átvitt értelemben) Vmilyen értelmi munkát végez.
1. tárgyas (régies) Számot vet vmivel: számításba vesz, megfontol vmit, tekintettel van vmire. Számot vetett a helyzettel. Minden eshetőséggel számot vetett. || a. tárgyas (régies) Számot vet vkivel: a) felelősségre von vkit; leszámol vkivel; b) tárgyas (ritka, régies) anyagi dolgot elszámol vkivel; számot vet magával: helyzetét, körülményeit és az eshetőségeket megfontolja. Azért hívattam össze kegyelmeteket …, hogy mindenki számot vessen magával. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan (régies) Vmihez vet: vmiről, kül. vminek értékeléséről valószínű véleménye van. Az erdőmester nem rosszul vetett Rákóczi jelleméhez. (Kemény Zsigmond)
3. tárgyatlan (gyak. visszaható névmással) (népies) Vkire, vmire vet: vkit, vmit okol (vmiért). Magára vet: belátja, hogy önmaga az oka vminek. Rám nem vethet emiatt senki sem. Ha rossz következménye lesz a dolognak, magadra vess. Magadra vess, hogy így bánom veled. (Vörösmarty Mihály) Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék vetni … (Mikszáth Kálmán) [A leány] fejfájásról panaszkodott, fülzúgásról. Péter úr aggódott miatta. A hosszú télre vetett, a szobai levegőre. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyatlan (ritka, népies) Vmire vet: a) némi valószínűséggel vmire következtet; vmire magyarázza a dolgot. Arra vetek, hogy az ő keze van a dologban. Kicsit megborzong … A csősz arra vet, hogy hűvös már az este, és hideget hoz fölülről a harmat. (Tömörkény István); b) figyelemmel, érdeklődéssel fordul vmi felé. A gonosz nebulók[ról] … azt hinné az ember, hogy az eszük a pigejáték és a labdán kívül nem vet más világi dolgokra. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. bukfenc, farkaskasza, gaz, kereszt, kesztyű, kő, sut, vasvilla. Közmondás(ok): Ki mint vet, úgy arat: mindenki úgy látja hasznát v. kárát, ahogyan cselekedett.
Igekötős igék: alávet; általvet; átvet; bevet; belevet; egybevet; elvet; ellenvet; előrevet; felvet; félrevet; hátravet; hazavet; hozzávet; idevet; keresztülvet; kivet; közbevet; levet; megvet; mellévet; nekivet; odavet; összevet; rávet; széjjelvet; szétvet; túlvet; végigvet; visszavet.
Szóösszetétel(ek): hány-vet; szánt-vet.
veteget; vetet; vethető; vettet.
