vét [1]
vét [1] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Bűnt követ el; vétkezik. És ha e szómért: „szeretlek” Úgy kikelhetsz ellenem: Egy pár csókkal megkövetlek; Csak hagyj holtig vétenem. (Csokonai Vitéz Mihály) Én kérjek kegyelmet? én, holott ő vétett? (Arany János) Nagy nevetség, hogy nem vétettem | többet, mint vétettek nekem. (József Attila) || a. tárgyatlan (kissé választékos) Vét vkinek, vminek, vki, vmi ellen: vkinek, vminek sérelmet, kárt, bajt okoz. Vétett a haza, az illem, az illendőség, a törvény ellen. Nem vétettem neki soha. Az én ifjam szende bús arcával Hogy tudhatna vétni ellenének? (Madách Imre) Szelíd lelkű, csendes ember volt, aki még a légynek se vétett. (Mikszáth Kálmán)
2.* tárgyas (sport, 1945 után, bizalmas) Vét vmit: <labdajátékban> szabálytalansággal okozza, hogy csapata ellen büntető- v. szabadrúgást ítélnek meg. Büntetőt, tizenegyest vét. || a.* tárgyas (sport, 1945 után, bizalmas) Szabálytalanságot, hibát vét: sz.-ot, hibát követ el.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vmilyen mértékben bűnt, hibát követ el. Nagyon, sokat, keveset vét. Orozva ölt, s még nagyobbat is vétett. (Arany János) || a. Mit vétett?: miben hibázott? Nini, hát mit vétett a tarisznya? S abban a jó omlós töpörtüs pogácsa? (Vajda János)
4. tárgyas és tárgyatlan (népies, régies) Szót ne vétsek v. szómmal ne vétsek: nehogy helytelenül fejezzem ki magamat, nehogy illetlen v. bántó kifejezést használjak <rendsz. bocsánatkérő szerénységgel haszn.>. Szót ne vétsek, öcsém, ez a cifra mellény honi-e? (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. légy.
Igekötős igék: elvét; összevét.
