veszít
veszít [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
I. Veszni hagy(ni kénytelen).
1. Dolgot <a maga hibájából v. a körülmények kedvezőtlen alakulása következtében> veszni hagyni, birtokából kiengedni kénytelen. Vért veszít; vmennyi vére elfolyik; eszét veszíti: megőrül, elméje megháborodik. → fejét veszíti; hangját, szeme világát veszíti. Nincs mit veszítenie: <vmely vállalkozáson> csak nyerhet, rá nem fizethet, rosszabb helyzete a mostaninál, eddiginél nem lehet. „Mindent nyerni vagy mindent veszítni!” | Ezt írjuk föl ezer lobogóra. (Petőfi Sándor) Voltak együtt összesen ötezeren. Ötezer olyan ember, akinek nincs mit veszíteni e földön. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül is) <Mással való vetélkedésben v. szerencsejátékban> birtokából kiengedni kénytelen vmit. Veszít a totón. A kártyán mindig veszít. Sokat veszített a lóversenyen. A sakkban egy tisztet veszített. Fogadásban tíz forintot veszítettem. Játszott és veszített. Mégpedig elég sokat. (Hunyady Sándor) || b. (tárgy nélkül is) <Vmely üzleti vállalkozás, pénzügyi művelet v. adásvétel során> kénytelen a birtokából kiengedni vmit, s így kevesebbje lesz, mint amennyije volt; veszteség éri. Vmin veszít (vmit); veszít a cserén. Sok pénzt veszített az üzleten. || c. tárgyas (átvitt értelemben) <Személy, dolog vmely tulajdonságot, előnyös állapotot a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán> kénytelen veszni hagyni, s így többé nem rendelkezik vele. Egészségét veszíti; életét veszíti: meghal; bátorságát, becsületét, hitelét, kedvét, türelmét veszíti; reményt veszít; színét veszíti: <tárgy, kelme> (ki)fakul. Emléked, mint virág a könyvben, Veszíti színét, illatát. (Reviczky Gyula)
2. tárgyas <Időt, teret, előnyös helyzetet versengésben vmely cél felé való haladás közben> nem tud a tervezett módon kihasználni v. tovább a birtokában tartani, s így a róla való kényszerű lemondás miatt hátrányt szenved. Játszmát veszít; teret v. tért veszít: a) <ember, versenyző állat v. jármű előhaladásában v. futásban> másnál hátrább marad; b) (átvitt értelemben) <ember v. intézmény vmely működési területen> mással szemben hátrányt szenved, lemarad. Menjünk gyorsvonaton, hogy ne veszítsünk időt! Össze voltak gyűlve szellős sátorában Órákat veszítni hasztalan vitában. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Szót veszít: eredménytelenül v. fölöslegesen beszél. || b. (tárgy nélkül is) <Küzdelmet, versenyt, fogadást> úgy fejez be, hogy ellenfelével v. ellenfeleivel szemben alul marad. Csatát, fogadást, pert veszít. Melyik csapat veszített? Fogadtunk, és én veszítettem.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) Vkivel, vmivel veszít (vmit): bizonyos hátránya, kára származik vmiből, ill. abból, hogy vki elhagyja, v. vmitől megválni kénytelen. Mit veszítesz azzal, hogy írsz neki? Nem sajnálom, mert nem veszítek vele. Nem veszítesz vele semmit, legfeljebb nyerhetsz. Hű barátot, készséges munkatársat veszítettünk vele.
4. tárgyatlan <Értékében> megfogyatkozik, csökken. Veszít vmiből: vmely sajátsága kisebb értékű lesz, kevesbedik. Veszít értékéből, fényéből, sebességéből, súlyából, tápláló erejéből. Hadd lássam én is, e sok újulásban Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam. (Madách Imre)
5. tárgyas <Célt, utat> többé nem képes figyelemmel kísérni; szem elől téveszt. (ritka) Célt veszít: célt téveszt. A sűrű erdőben utat veszítettünk. (ritka) Nyomot veszít v. nyomát veszíti: <csellel v. gyors haladással> eléri, okozza, hogy vki, vmi ne találjon rá az üldözésben. A kopó a róka kergetésében nyomot veszített. Vezesd tévútra … e két konok Szerelmest, hogy veszítsenek nyomot. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Akkor egyszerre letérsz a diószegi útról, hogy nyomot veszíts. (Jókai Mór) Lóra hamar, lóra … Veszítve nyomunkat, uj hadat előzzünk. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Szem elől veszít vmit: nem tartja magát hozzá, elfelejti, szem elől téveszti.
6. tárgyas (népies) Vmibe veszít: <élőlényt> vmely közegben, rendsz. vízben eltüntet, elpusztít. Vízbe veszítette a macskakölyköket.
7. (népies) Rajta veszíti a szemét: olyan huzamosan nézi, hogy nem tud másra figyelni; rajta felejti a szemét. A szép leányon rajta veszítette a szemét. A földesúr mindinkább rajta veszítette a szemeit. (Mikszáth Kálmán)
II. tárgyas (ritka, régies) Vkit vkire bőszít azzal, hogy ellene ingerli. Veszítsd a testvért a testvérre. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elveszít; összeveszít; rajtaveszít.
veszítés; veszített; veszítget; veszíthető; veszítő.
