ver
ver [e] ige -t, -jen [ë]; (csak jelentő mód jelen egysz 3. személyben, tájszó, régies) vér
I. Gyors egymásutánban többször v. hosszabb ideig üt.
1. tárgyas <Személy vmely tárgyat, esetleg testrészt, kül. vmely érzelem hatására v. hogy hangos jelt adjon> többször erősen üt. Veri az ablakot, a kaput; veri a → mellét; öklével veri az ajtót; → ököllel veri az asztalt. Örömében a combját veri. Verte lábával a földet. Tánc közben veri a csizmaszárát. Táncolt, örömében verte a bordáit. (Arany János) Tagadni multat, mellet verve. (Ady Endre) Sibrik az öklével verte az asztalt. (Móra Ferenc) A teraszon állt s verte csizmáját a meggyfabotjával. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas <Személy vmely élőlényt v. testrészt fegyelmezés, idomítás végett, büntetésből v. durvaságból> hosszabb ideig v. szokásszerűen, rendszeresen üt. Ver vkit; veri vkinek a hátát; → agyba-főbe ver vkit; → félholtra ver vkit; → cafatokra ver vkit; kékre-zöldre, véresre ver vkit; → laposra ver vkit; nádpálcával veri a gyereket; ostorral veri a lovat. Nem jó kocsis az, aki veri a jószágot. Mit vered azt a kutyát? A kanász már abban az időben nem szerette a feleségét. Verte is. (Gárdonyi Géza) A grófi tiszt karddal verte az embereket. (Móricz Zsigmond) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, | mint apró gyermeket. (József Attila) || b. tárgyas <Munkába vett tárgyat> alakítás végett vmely eszközzel huzamosabb ideig üt. A vasat veri: a) a megtüzesített vasdarabot kalapáccsal bizonyos ideig ütve formálja; b) (átvitt értelemben) céljának mielőbbi elérésén erősen, ügyesen, lankadatlanul dolgozik. Keményre veri a szoba földjét. Addig kell a vasat verni, amíg tüzes, Semmit sem ér olyan hordó, amely üres. (népköltés) Az özvegy kovácsra gondolt, aki ott veri szemben a vasat, forró tűzön hevít, még a homlokát is törli a nagy melegben. (Gelléri Andor Endre) || c. tárgyas <Tárgyat, kül. terményt> hosszabb ideig üt, hogy apró részek kihulljanak belőle, v. lehulljanak róla, ill. a fáról. Diót ver: az érett diót hosszú rúddal, póznával leütögeti a fáról; epret ver a fáról; búzakévéket ver a cséphadaróval. Még ebben az időben ha nem győzték cséppel tavaszig verni a kévéket, akkor négy lóval nyomtatták. (Móricz Zsigmond) || d. <Pokrócfélét> porol.
2. tárgyatlan Vkire, vmire, vhova ver: egyszer v. többször erősebben megüt vkit, vmit. Vö: ráver (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ver; az asztalra ver; vkinek a hátára, hátuljára, nyakára, szájára, vállára ver; a körmére ver vkinek; a nyaka közé ver vkinek; közibük ver: ütéseket mér rájuk ott, ahol éri őket. Jól a fenekére vert a gyereknek. Az ostorral jól közibük vert a malacoknak. Hallgassatok, mert közétek verek! Hallgass gyerek – Mert rád verek. (Csokonai Vitéz Mihály) Jóakarólag a Sándor vállaira vert. (Justh Zsigmond) || a. Vmit, vmennyit ver vkire, vmire: bizonyos számú ütéssel ütlegel vkit, vmit. Vö: ráver (1a). Huszonötöt ver rá; jó sort ver rá. Rájuk verték a huszonötöt. || b. tárgyas <Bizonyos szókapcsolatokban.> Vkit vmin, ill. vmibe ver: vkit vmely testrészén erősebben, esetleg többször egymás után megüt. Arcul, képen, nyakon, pofon ver vkit; agyba-főbe ver vkit; fejbe, hasba, hátba, mellbe ver vkit. Bele ne nevess a szavamba, mert pofon verlek! (Jókai Mór)
3. Vkibe ver vmit: vkit verés segítségével rászoktat, megtanít vmire. Vö: belever (3). Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük ver vmit. A gyerekekbe verte az illemet, a tisztességtudást. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vkibe v. vkinek a fejébe ver vmit: nagy nehezen megtanít vkit vmire, jól az emlékezetébe véset vkinek vmit. Vö: belever (3a). Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük ver vmit. Sokáig verték fejébe a tudományt.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Ver vkit: fegyverrel úgy harcol vki ellen, hogy vereséget okoz neki; háborúban szorongatja, megfutamítja. → Pocsékká ver. Ugyancsak verik a betolakodó ellenséget. Tetemesb az első: a királyi tábor. | Gilét az utóbbit vezeti, a nádor, | Vele zsoldos Wolfhárd s népe ötezernyi, | Képesek a zsoldért nemzetöket verni. (Arany János) || a. tárgyas (rendsz. határozóval) (átvitt értelemben) <Sportversenyben> vhogyan, vmilyen eredménnyel legyőz, esetleg többször v. szokásszerűen megver vkit, vmely csapatot. → Kenterben ver vkit; játszva veri minden versenytársát; veri minden ellenfelét. Első ellenfelét könnyen verte. A mi csapatunk 2:1-re verte a másik csapatot. || b. tárgyas (bizalmas) <Általában vmely cselekvésben, képességben> fölényesen felülmúl, túlszárnyal vkit. Olvasásban, számolásban ver mindenkit; a színpadon veri vetélytársait. Az … arab ló nagyon verte az ő szegény remondáját ebben az erős akadályversenyben. (Jókai Mór) Kibicek jöttek-mentek az ő utálatos … kérdéseikkel: „nos, vernek, Menyhért?” (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (ritka, bizalmas) Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ver: <némely sportban, játékban, versenyben> megver engem, téged, minket, titeket, megveri őket. Vö: ráver (3). Két játszmában is rám vert.
5. tárgyas <Hangszert, kül. ütő hangszert> üt v. penget; erősen üt, erősen játszik rajta. Veri a cimbalmot, a dobot, a tamburát; verik a → nagydobot; (gyak. rosszalló) veri a zongorát: hosszabb ideig erősen, rendsz. kellő finomság nélkül zongorázik. Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját | És mondván utána gyönyörű nótáját … (Balassi Bálint) S igy kiált a hajdu, ki a dobot verte: | „… A királykisasszony igen nagyon beteg”. (Arany János) Pompásan verte a zongorát a kis lakásban. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas <Zenedarabot, hangos jelet, egyes hangokat> ütve, kül. ütőhangszeren v. nagy erővel játszik, ill. hangoztat. Verik az ébresztőt; riadót vernek; nótát, táncdallamot ver a zongorán; veri a taktust, az ütemet: szabályos időközökben elhangzó erős ütésekkel jelzi az ütemet. Fogjad Józsué | A hárfát, verj egy szép dalt rajta nékem. (Madách Imre) Hajnalban csak verik szépen utca hosszant az ébresztőt. (Vajda János)
6. tárgyas (átvitt értelemben) <Vallásos eredetű szóhasználatban:> sújt, szorongat. Vkit ver a sors, az Isten, az élet. Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály) Megver az Isten még – verjen is az átok. (Arany János) Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket | … Verje a multunkat, verje a jövőnket. (Ady Endre)
7. tárgyas (alany nélkül is) <Toronyóra, nagyobb falióra vmely időpontot> több ütéssel, ütések sorozatával jelez. Az óra most veri a hetet. Éppen veri a delet. Tizenkettőt ver Adonyban. (Arany János) Az óra hangos zengéssel verte a kilencet. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) Az óra verni kezdett. (átvitt értelemben, ritka) Vert az óra!: elérkezett a döntés, a cselekvés, a válás ideje; ütött vminek az órája. Vert az óra, Halnak a remények. (Petőfi Sándor) Azon az éjjel | az órák össze-vissza vertek. (Kosztolányi Dezső)
8. Vkit, vmit vmihez, vkihez ver: erősen v. többször odaüti, odacsap(kod)ja vhova, vmihez, vkihez. Falhoz, földhöz ver vmit; → fejéhez ver vkinek vmit; földhöz ver vkit: a) egyszer v. többször földhöz vágja; b) (átvitt értelemben) <ital> lerészegít (1a) vkit. Király, ha nem nézném vitézi voltomat, Majd fejedhez verném hét tollu botomat. (Arany János) András gazda … majd a földhöz verte magát nevettében. (Jókai Mór) || a. tárgyas (határozó nélkül) (bizalmas) Veri a kártyát: szenvedélyesen, huzamosan kártyázik. Vasárnaponként reggeltől estig verik a kártyát. A kisasszonyok még javában verték a kártyát, amikor Szindbád jelentette, hogy tovább utazik. (Krúdy Gyula) || b. Vhova ver vmit: <szél, hullámzó víz> vmely tárgyat többször v. sorozatosan hozzáüt, hozzácsapkod vmihez. A víz a parthoz verte a csónakot. A dühödt szelek verték a habot a … sziklákhoz. (Jókai Mór) A szél is verte képébe a port. (Mikszáth Kálmán)
9. tárgyas <Tárgyat> többszöri ütéssel v. ritk. egyszeri erős csapással odaerősít, odarögzít vhova. Vö: belever (1), ráver (2). Vmibe ver vmit: hegyes v. egyik végén keskenyedő tárgyat ily módon vmibe erősít; vkire, vmire ver: <más tárgyat> többszöri ütéssel, rendsz. szögezve vkire, vmire erősít; csapot, dugót ver a hordóba; éket ver a fába; → éket ver vkik közé; karót ver a földbe; kést ver vkinek a szívébe v. vkibe; belém, beléd, rám, rád, ránk, rátok, rájuk ver vmit; patkót ver a ló lábára; szeget ver vkinek a koporsójába; bilincset, láncot, vasat ver vkire, vkinek a kezére, lábára. A hidászok cölöpöket vernek a folyó medrébe. Nem loptam én életembe, | Csak egy csikót Debrecenbe, | Mégis rám verték a vasat. (népköltés) Zsuzsi csak készül, és valamennyi portékáját … a ládában teszi, mintha annyi kést verne a szívemben. (Mikes Kelemen) A hordókba már előbb csapot vertek. (Gárdonyi Géza) || a. Csapra veri a hordót: csapra üti a h-t. || b. tárgyas <Állandósult szókapcsolatokban.> Vkit vmibe, ill. vmire ver: bilincsfélébe kényszeríti. Béklyóba, bilincsbe ver vkit; láncra, vasra v. vasba ver vkit. Ezen haza- s felség-árulót | láncokba verjétek. (Katona József) Elrendelé, hogy verjék vasba Makovnyikot. (Mikszáth Kálmán) || c. Életet, lelket ver vkibe: mély álmából nagy nehezen felkelti, v. öntudatlan állapotából magához téríti. Pista nem bírt felébredni, nem tudtak bele lelket verni, oly álmos volt. (Móricz Zsigmond)
10. tárgyas Vhova ver: <állatot, ritk. embert> ütlegelve v. másképp kényszerítve vhova hajt, kerget. A juhokat a karámba veri; a marhát a legelőre veri. Sápadt vagyok … a méregtől …, Hogy akkép komáznak én velem e fickók, Mintha együtt vernénk a csürhére disznót. (Petőfi Sándor) Pajtás, segíts: verd a folyam felé, verd a fehér bikát. (Arany János) || a. tárgyas <Embert, ritk. állatot a szél, vihar> vhova kényszerít, kerget, űz. A vihar kocsmába verte az utasokat. Jaj volt annak a paksinak, kit a csárdába vert az időjárás … (Vas Gereben) Az idő a lovakat a Bornemissza tagjába verte …, de mikor megcsendesedett az idő, kivertem őket. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas <Szél v. hullámzó víz vmely tárgyat> csapkodva, erős lökésekkel hajtva vhova juttat. A szél a kikötőbe veri a hajót. A vihar a part közelébe verte a csónakot.
11. tárgyas (sport, bizalmas) <Labdát, rendsz. teniszütővel> vhova (kül. ismételten) üt. Mindig a hálóba veri a labdát. || a. tárgyas (sport) Lever (1b). Veri a lécet; veri a → magasságot.
12. Vmijét vmibe veri: vmely testrészét akaratlanul erősen beleüti vmibe. Fejét a falba veri; könyökét az asztal sarkába veri; lábát a székbe veri.
II. Többször hirtelen érint; odaütődik.
1. tárgyas Ver vmit: <ide-oda mozgó v. szándékosan mozgatott tárgy> hozzá-hozzáütődik vmihez; többször érinti. A szélben az ág veri az ablakot. A kard veri a lába szárát. Verte … a bal combom Kard … azaz hogy panganét. (Petőfi Sándor) Kard veri a combját, vállát veri mente. (Arany János) A diók zajjal pottyantak a földre, amint verte a nagy pózna az ágakat. (Babits Mihály) || a. Vmit, vkit ver: <természeti jelenség> vmihez, vkihez sűrűn odaütődve, kopogó v. ütemesen csattanó hangot, kellemetlen nyomást v. éppen kárt okoz. Eső, jég, zápor veri az ablakot, a ház falát; hullámok verik a partot; jég veri a termést. Egész úton verte őket az eső. A habok mormolva verik a kőszirtet. (Csokonai Vitéz Mihály) Az eső vert, vert mindent … mérföldeken át. (Babits Mihály) Kint ordított a szél, s verte az ablakokat, meg a tetőn a csatornát. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan Vhova ver: <eső> a szélben erősen, rendsz. kellemetlenül odacsap(ódik) vhova. Az eső a szemébe ver. Itt nyugodtan maradhatunk, az eső ide nem ver. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) <A nap árnyék nélkül hosszú időn át erősen süt (vmit). Nap veri a virágokat. A nap itt erősen ver. Egészséges bronzarcomat | aranyfénnyel veri a nap. (Kosztolányi Dezső)
2. Ver vmit: <tárgy, testrész> olyan magasan van, olyan magas v. hosszú, hogy vmihez hozzáér, vmeddig ér. A felhő(ke)t veri; feje a gerendát veri; kabátja a térdét veri. A hosszú szoknya a sarkát veri. Király lova is már ott áll vezetéken, Rojtos takarója csülkét veri épen. (Arany János) Aranyhajok kibomolva Vállok veri. (Gyulai Pál)
III. tárgyas Ütéssel v. más gyors mozgással kiformál, létrehoz vmit.
1. <Ember vmely tárgyat> ütéssel v. más gyors mozdulattal, esetleg nyomással létrehoz, készít. Aranyat, pénzt ver; falat ver: vízzel és polyvával kevert agyagot minden oldalról ideiglenes deszkafallal körülzár, ledöngöl, és ilyen módon épít falat; habot ver; aranyból ver pénzt; ezüst 5 forintosokat vertek; agyagból ver falat; sárból ver kunyhót; vályogot ver agyagból. Vett sisakot, páncélt, … mindenféle fegyvert, | Melyeket Budán a legjobbik kovács vert. (Arany János) A szoba padlóját felszedték, és falat vertek belőle a félszeren. (Gárdonyi Géza) || a. <Ember, némely állat> vmely építményt készít, felállít, rendsz. úgy, hogy a hozzá szükséges alkatrészeket ütésekkel vhova erősíti, rögzíti. (népies) Fészket ver: fészket rak; hidat, sátort; tábort ver; (átvitt értelemben) tanyát ver: meg- v. letelepszik vhol. A fecske az eresz alatt ver fészket. Vándorcirkusz vert sátrat a városban. Valami lesz a vár alján, Hogy sorompót, sátort vernek. (Arany János) Rögtön hidat vertünk a sebes folyamon. (Jókai Mór) Péter király elhagyta Székesfehérvárt, hogy … tábort verjen Komárom alatt. (Herczeg Ferenc) Éva meglátta a követ … A közepéből magasra nőtt a fű, s rajta moha és kövirózsa vert tanyát. (Gárdonyi Géza) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Utat ver: a) járásával utat tapos; b) a sokaságon keresztül utat nyit. Egy marcona… férfi vert magának öklével utat. (Mikszáth Kálmán) Fonalaknak, szálaknak szakszerű egymásba fonásával készít vmit. Csipkét ver: bizonyos fajta csipkét úgy készít, hogy a fonalakat vetélőcsévék átdobásával egymáson átfűzi; kötelet, zsinórt ver.
2. <Víz, szél, levegő v. élőlény vmely jelenséget> gyors mozgásával, kavarva létrehoz. Port, porfelleget ver vki, vmi; nagy → szelet ver; a víz hullámokat v. (régies) habot ver; tajtékot ver: t-t túr. Széles uton, poros uton Felleget ver a ló. (Arany János) Könnyű szellő … fodrot vert a habok között. (Jókai Mór) A fiú … verte a port futtában. (Gárdonyi Géza) Mint hadsereg vonult a nyár, | port vert az úton. (Radnóti Miklós) || a. (régies) Szikrá(ka)t ver: a) ütésekkel, ütődéssel szikrá(ka)t csihol; b) (ritka, választékos) szikrázni látszik. A kövezeten szikrát ver a ló patkója. A villámsebes kard szikrákat vert ellene kardjából. (Jókai Mór) Az övükbe tűzött fegyverek gyémántja fehér szikrákat ver minden mozdulatuknál. (Gárdonyi Géza)
3. (elavult) <Némely fizikai, élettani jelenséget> kicsapódással, lerakódással létrehoz. Oly sebesen járó paripát tart, mely szökik, ugrál, Orrából haragos szeleket fú, szája habot ver. (Vörösmarty Mihály) Szakállán jégcsapokat vert a deres zuzmara. (Jókai Mór)
4. Gyökeret ver: a) <növény> erős gyökeret ereszt, és ezáltal a földben jól megkapaszkodik; meggyökerezik; b) (átvitt értelemben) <személy> vmely helyen, környezetben hosszabb ideig él, és így mély és szoros kapcsolatok fűzik hozzá; c) (átvitt értelemben) <intézmény> szilárd, biztos alapúvá válik; d) <szokás> meghonosodik; e) <vmely tudattartalom> állandósul, megrögződik vkiben. Szóláshasonlat(ok): áll, mintha → gyökeret vert volna a lába. Az előítéletek … erős gyökeret vertek bennök. (Táncsics Mihály)
IV. tárgyas
1. (ritka) Vmi ver vmit: vmely szín semlegesít vmely másik színt; vminek színhatását lerontja, nem illik hozzá. Más zónák alatt a kék és lilaszín verik egymást. (Justh Zsigmond)
2. (kissé rosszalló) <Állandósult szókapcsolatokban.> Adósságba veri magát: sok adósságot csinál; költségbe veri magát: fölöslegesen, könnyelműen sokat költ; (ritka) költségbe ver vkit: vmely k. vállalására kényszerít vkit. Hogy csak e hazafias célért annyi költségbe verje magát, azt … nem hiszem. (Arany János) || a. (népies, kissé régies) Pénzt ver vmibe: tékozló módon pénzt fektet, öl bele. A sok pénzt, amit szedett, nem verte nagy uradalmakba. (Jókai Mór)
V. tárgyatlan
1. <Szív, ér, vér> ütemesen lüktet. Szíve már nem ver. Megfogta csuklóját és érezte, hogy az ütőér lassan ver. Csáki! Hazánk fényje, ösi nagy magyar vér. | Kibe még a Szabolcs kapitány vére vér. (Csokonai Vitéz Mihály) Háziorvosa … megállapította, hogy szíve acélosan, egyenletesen ver. (Kosztolányi Dezső) || a. <Szív testi erőfeszítéstől, érzelemtől> erősen, fokozottan dobog. Szíve úgy vert, hogy majd kiszakadt melléből. Vernek sziveink, de a lelkesedéstül S nem félelem által, az ellen akárhány! (Petőfi Sándor) Te hallottad, mint vert szivem, Ha nála tettem vizitet. (Reviczky Gyula) A szíve elkezdett sebesen verni, mint egy megbomlott kalapács, mert elérte az emeletet. (Mikszáth Kálmán) Juliskának rögtön a torkában vert a szíve. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, költői) <Szív> érez, szeret. Vkiért ver a szíve: gyengéden szeret vkit. Oh jaj, ne hidd – a trónon is ver a szív. (Madách Imre) || c. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Érzés> lüktet. De, hogy a mezőt, az anya-természet Kebelét elhagytam, sajog egy érzet; Holtig sajog itt benn, – s tüzesebben vér Láttodra, te búzás alföldi szekér. (Arany János)
2. (népies, régies) <Fülemüle> dalol, csattog. || a. <Fürj> pitypalattyol. Egy feleség nélkül maradt pittypalattynak eszébe jut a mezőn, hogy a rég elmúlt párzási idő után is verjen. (Bársony István)
Szólás(ok): ld. cigány, dob, él [2], fal, féltégla, fenék, fog [2], ördög.
Igekötős igék: agyonver; aláver; általver; átver; bever; belever; elver; felver; félrever; hátraver; helyrever; hozzáver; idever; keresztülver; kiver; körülver; lever; megver; melléver; nekiver; odaver; összever; ráver; széjjelver; szétver; tönkrever; végigver; visszaver.
Szóösszetétel(ek): üt-ver.
verhető.
