végrehajt
végrehajt tárgyas ige
1. (hivatalos is) <Cselekvést, tennivalót> teljesen véghezvisz, megtesz. Végrehajtja az államosítást, az árleszállítást, az ellenőrzést, a fordulatot, a forradalmat, a földreformot, a munkát, a tettet, a változtatásokat; csapatösszevonást, felszállást, mozgósítást, mutatványt, reformokat, repülést, támadást hajt végre; gaztettet, gyilkosságot hajt végre. Terrorisztikus cselekedeteket hajtottak végre. Ki a tettet végrehajtó Szeretőd ím maga vall rád. (Arany János) Jobb, ha én hajtom végre ezt a hadi tényt, mint ha Tököli uramra bízták volna. (Jókai Mór)
2. <Szándékot, parancsot> valóra vált, teljesít, úgy, hogy annak értelmében cselekszik. Akaratát végrehajtja; végrehajtja az előírást, a feladatot, a határozatot, az ítéletet, a megbízatást, a programot, a rendelkezést, a tervet, a törvényt, az utasítást. Amit magában föltesz, azt végre is hajtja. Terjeszkedő politikát hajt végre. A parancsot kellően végrehajtották. Megnézem, mondok, hogyan hajtjátok végre parancsolatomat? (Jókai Mór) Csak rágondolt, hogy jó volna elvenni az özvegy papné lányát … Repülve, rohanva, és lángolva hajtotta végre. (Móricz Zsigmond)
3. Vkit végrehajt: <hatósági közeg> vagyoni követelések kiegyenlítésére hatósági úton lefoglalja és árverésre bocsátja vkinek a vagyontárgyait; végrehajtást foganatosít vkivel szemben. Adóst végrehajt. Adótartozásért végrehajtották, és elárverezték ingóságait.
végrehajtható; végrehajtott.
