vég [2]
vég [2] főnév -et, -je [e, e] (kereskedelem)
1. Kereskedelmi forgalomba hozott, felgöngyölt szövött anyagnak egységesen megállapított, de a textilféle faja szerint változó hosszúságú, 20-tól 40 m-ig terjedő egysége.
2. jelzői használat(ban) Ilyen hosszúságú. Egy vég posztó. Stefi arany karkötőórát kapott, Etel … egy vég vásznat. (Kosztolányi Dezső)
3. <Szövött anyagból> ilyen hosszúságú, rendsz. teljes göngyöleget alkotó darab. Két véget vett a lepedőnek való vászonból.
Szóösszetétel(ek): végáru; végvászon.
