vég [1]
vég [1] főnév és melléknév
I. főnév -et, -e [e, e]
1. Az a határ (lap, vonal v. pont), ahol vmely tárgynak, területnek hosszanti kiterjedése v. vmely vonal megszakad. (régies, irodalmi nyelvben) Végtől végig v. végtől hosszig: teljes hosszában, véges-végig; se vége, se → hossza v. se hossza, se vége v. vége, hossza nincs. Itt van a falu vége. Hol van a vége ennek a kötélnek? Az utca két vége egymástól másfél kilométerre van. És amilyen maga ez a csárda, Olyan a vidéke, Körülötte a homokbuckáknak Se hossza se vége. (Petőfi Sándor) Kihúzta a kardját; végtől végig véres volt az. (Jókai Mór) || a. Tárgynak, területnek, vonalnak ehhez a határhoz közel eső része. Az asztal → alsó vége; az asztal → felső vége; → cső végére; a falu → alsó vége; a falu → felső vége; a bot, a kötél két vége; → elköti vminek a végét; a pózna, a rúd innenső, túlsó, vastagabb, vékonyabb vége; vminek (pl. a botnak) a → boldogabb vége; vkinek a szája vége; a terem másik vége; a tojás hegyesebbik vége; leül az asztal végére; leharapja a szivar végét; elmenne a → világ végéig; ki nem találja (meg nem fejti stb.) a → világ végéig; ez nem mehet így a → világ végéig. Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra. (Petőfi Sándor) Foltozott, sárga nadrágot vett fel, amelynek végét óriási … facipőkbe gyúrta be. (Kuncz Aladár) S az asztal végén, vidám lakomán Mért sírtam én, mint az elátkozott. (Juhász Gyula) Beszéltünk Pistával az ágy két végéből egymással. (Móricz Zsigmond) || b. (régies) Faluvég. Fegyveres Tamás úr háza a más végen, | A tiszteleteslak s templom közelében … (Petőfi Sándor) Beüzent az ostorostól az alsó végre Gunyánéhoz. (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely megteendő útnak legtávolabbi pontja. Elértünk utunk végére. || a. Haladó csoportnak, járműnek a menetirányhoz viszonyítva hátul levő része. A menet, a szekér, a vonat vége. Ha … a karaván elején vagy a végén kiabálás támadt, a levegőbe volt szokás sütni a pisztolyt. (Tömörkény István) Elöl igen jó lovasok vannak, de a menet végén nyomorult gebék. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) A végek: <a török hódoltság korában> az országnak a török birodalommal, ill. a megszállott területtel határos szélei, kül. az itt levő és a határt védő várak. A végeken folyt harcokat Balassi Bálint örökítette meg. Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog az végeknél? (Balassi Bálint) A nyugati végeken házasodtak be az ott szabadságban élő nemesi családokba. (Móricz Zsigmond)
4. Az az időpont, amellyel az idő vmely egysége, szakasza befejeződik. Év végével; vége a → világnak. Ez órának lejártával Vége van e századnak. (Kisfaludy Sándor) A pénz röpült, de az idő is. Egyszer csak vége lett a nyárnak. (Mikszáth Kálmán) || a. Időegységnek ehhez az időponthoz közel eső szakasza, utolsó része, utolja. Hét, hónap, év végén; a század végén. Pista … Rájok ismert, bár jó messze voltak, S vége járta már az alkonyatnak. (Petőfi Sándor)
5. Vmely folyamat, esemény, cselekvés, állapot tartamának megszűnése, megszakadása. A beszéd, az előadás, a gyűlés, a tanácskozás, az ülés vége; a forradalom, a háború, a járvány, a pör, a viadal vége; vminek a → csúnyábbik vége; a dolognak v. vmely dolognak → vastagabb(ik) vége; vége → szakad vminek; vége → lesz vminek, vkinek; vége legyen a → szónak; vége van vminek: befejeződik, nem tart tovább vmi; (túlzó) nincs vége vminek v. nem akar vége lenni vminek: nagyon sokáig tart vmi, s ezzel próbára teszi türelmünket; a vége felé jár; vég nélkül: soha abba nem hagyva <csinál vmit>; folyton-folyvást; vég nélkül panaszkodik; (régies) véghez megy: teljesül, végbemegy; elejétől végig: vmely folyamat, esemény stb. egész tartama alatt; a végére jut; végére → jár vminek; → pontot tesz vminek a végére; véget → ér; végét → érő; vmilyen véget → ér; → elharapja vmely szó végét; a dolog v. munka könnyebb végét fogja: felületesen, kényelmesen végzi v. szereti végezni a m-t; jól megfogja a munka végét: alaposan nekilát a munkának és serényen dolgozik; végét → szakítja; véget szakít vminek; véget → vet vminek v. végét → veti vminek; → önkezével vet véget életének. Vég nélkül sorolhatnám fel a példákat. Végét vetik a zenének S haza mennek a legények. (Petőfi Sándor) Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egy időben, s a kővel is megtelt végtére a hajó. (Tömörkény István) Isten vidám ur a Föld fölött | … S az Életnek nincs soha vége. (Ady Endre) Ó béke! béke! legyen béke már! | Legyen vége már! (Babits Mihály) Utoljára Szabadszállásra mentem, | a hadak vége volt. (József Attila) || a. Folyamatnak, eseménynek, cselekvésnek, állapotnak a megszűnéshez, befejezéshez közel eső része. A tanácskozás, az ülés végén; a háború, az ostrom végén. A beszélgetés vége már nagyon heves volt. Nem értettem jól a mondat végét. || b. (Vminek a) vég(e): vmely mondatnak, beszédnek, írásműnek az utolsó, a befejezéshez közel eső része, befejezése. Kiengesztelő, tragikus vég; a dal, a darab, a költemény, a regény vége; ez (lett) a → nóta vége. Gyönyörű volt, amit mondott. Minden mondatnak volt eleje és vége. (Kosztolányi Dezső)
6. Vmely folyamat, esemény, cselekvés befejeződése és közvetlen következménye. Jó, rossz vége van vminek; ennek nem lesz jó vége: ez nem fog jóra vezetni; (vminek) → sírás lesz a vége; verés lesz a vége: ha így folytatod, ki fogsz kapni; a végén: ennek következményeként. Mindig mondtam, hogy ez lesz a vége. Annyit bosszantották, hogy a végén kijött a sodrából. A kaland szerencsés véget ért. (szójárás) Minden jó, ha a vége jó. Szép ez a sok incselkedés … és a végén kijön belőle valami bizonyos, vagy egy főkötő, vagy egy kosár. (Mikszáth Kálmán) Márta azon az estén mégis kijött … És a vége az lett, hogy minden este kijött. (Gárdonyi Géza) Akármerre indul, csak még nagyobb pusztaságba fog belekeveredni, s a végén megeszik a farkasok. (Móricz Zsigmond)
7. Vminek v. vkinek az elpusztulása, megsemmisülése. Vége (van) vkinek: a) elpusztul, meghal vki; b) erkölcsileg megsemmisül; nagy bajba kerül; mindennek vége: minden elveszett; semmi biztosíték, semmi remény a további szerencsés folytatásra; végére → jár a pénznek; a végét → járja. Csak az a vég! csak azt tudnám feledni! (Madách Imre) Elég volt már, elég | s ő bólogat, mert tudja-tudja rég; | hogy egy az élet, a kezdet s a vég. (Kosztolányi Dezső) S mint a szél a hímport, hova visz, kever röpítő sorsunk? És mi lesz a vég? (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Az élet befejezése: a halál és az azt megelőző haláltusa. Hirtelen, korai, szerencsétlen vég. A vég, melyet Sokrat [= Szokratész] ére, | Catonak kihulló vére, | S Zrínyi Miklós szent pora: | Egy bohóság láncsora. (Kölcsey Ferenc) Dózsa … testvérének, Gergelynek jobb véget óhajtott, mint magának. (Szalay László) Temetést láttam s összeborzadék. | Ez hát a léti cél? Ez hát a vég? (Komjáthy Jenő) Álmában, felesége mellett érte őt a vég. (Kuncz Aladár)
8. (határozóragos alakban, célhatározóként) (régies) Mi végre? v. (ritka) mi végből?: miért, mi végett, mi célból? Vö.: avégre, evégre. Jelents be, kérlek, édes apádnál. – Mi végre? – kérdé Pál báró. (Mikszáth Kálmán) Mi végre jók, mi végre szolgálnak, … senki sem tudja meg soha. (Ambrus Zoltán) Az ország nem kérdi, mivégre engedik | meggyűlni a bajt. (József Attila) || a. (ritka, választékos) (állítmányként) Mi végre? Miért van, mire való, mire jó? Aztán mi végre az egész teremtés? … | Méltó-e ilyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevűlhet? (Madách Imre)
9. Vminek a legvége: a végéhez legközelebb eső része. A falu, az utca legvégén; a hó az év legvégén; a beszéd az előadás legvégén. Ha a világ legvégén lakik is, fölkeresi tanítómesterét. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév
1. (ritka, régies) Utolsó, végső. Lelkem egy nagy, egy hideg, Egy vég sohajtássá válván, | Lilla mellyén szűnjön meg. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (elavult, költői) <Helynév mellett:> a határ mentén, a végeken (I. 3) levő. Légy bár vidékén a vég Szenderőnek | Vagy fenn Pozsonynak legfelső határán, | Én megkereslek, meg! (Vörösmarty Mihály) Fut Mohammed földön vizen; Védve immár a vég Nándor. (Arany János)
Szólás(ok): ld. szó. Közmondás(ok): végén csattan az ostor: a végén dől el, hogyan alakul a dolog; a meglepő fordulat az események végén szokott bekövetkezni.
Szóösszetétel(ek): 1. végadomány; végakkord; végbástya; végbocsánat; végcsapás; végdal; végdöfés; végelbocsátás; végelhatározás; végelintézés; végeltökélés; végerőlködés; véggyőzelem; véghagyomány; véghatás; véghely; végjelenet; végkiengesztelés; végkifejlet; végkimenetel; végkimerültség; végkíséret; végkívánság; végkövetkezmény; véglehelet; végleszámolás; véglobbanás; végmegoldás; végmondat; végnyugalom; végóhaj; végostrom; végrím; végsebesség; végsóhaj; végszámla; végszigorlat; végszózat; végválasz; végvallomás; 2. alvég; asztalvég; cigarettavég; faluvég; felvég; fűzővég; puskavég; századvég; szivarvég; szóvég; tővég.
végű.
