város
város főnév -t, -ok, -a.
1. A falunál általában nagyobb, zártabb település, amely többnyire nagy (emeletes) épületekből áll, s rendsz. közművei, közlekedési hálózata, középületei, művelődési intézményei is vannak, lakói elsősorban iparral és kereskedelemmel foglalkoznak. Népes, modern, ódon, régi város; → milliós város; érseki város; → egyetemi város; termelőszövetkezeti város; → nyílt város; az → örök város; a város belseje, környéke, pereme, széle, vége; a város forgalma, közlekedése, rendőrsége; vmely város fia ←; a város közönsége, lakói v. lakosai; a város ipara, kereskedelme, gyárai, üzemei; a város iskolái, könyvtára, színháza; a város ostroma; a → fény városa; Bécs, Pest városa; az ókori városok. Elindult a szomszédos város felé. A város körül hegyek vannak. A városba utazik. Tűz pusztított a városban. Városainknak jelentős szerepük volt történelmünkben és művelődésünkben. Itt egy falu, amott egy város ég. (Petőfi Sándor) A szörnyű város mint zihálva roppant | eleven állat, nyult el a homokban. (Babits Mihály) A város peremén sivít e dal. (József Attila) A város felé jövök a hegyről, nagy tele holddal | a fejem fölött. (Radnóti Miklós) || a. A város mint elhatárolt földrajzi, térbeli rész. A város határa, területe; a város alsó ← része; a város felső ← része. || b. Kül. belváros, ill. a városnak belső, központi, forgalmasabb, leginkább városias v. üzleti negyede, része. Bemegy a városba. Sétált egyet a városban. Nóra a városból jön haza, ahol meglehetősen kiköltekezte magát. (Ambrus Zoltán) || c. <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> kimegy a városba: (otthonából, munkahelyéről) eltávozik vhova, de nem hagyja el a város területét; a városban van: nincs otthon, ill. nincs a munkahelyén, de nem távozott el a városból.
2. A város mint sajátos önkormányzatú közigazgatási egység. → Megyei város; → rendezett tanácsú város; → szabad város; → szabad királyi város; → törvényhatósági joggal felruházott (v. jogú) város; → kulcsos város; a város bírája ←; a város főjegyzője, polgármestere, képviselőtestülete, rendőrkapitánya, tanácsa, tanácsosai, tisztviselői; a város székháza ←; a város tanácselnöke; a város vezetői, vezetősége. A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Ez az egység mint hatóság és ennek hivatalos ügyeit vezető testület; városház, városi tanács. A város vendégei leszünk. A városnál dolgozik. Melyik megye vagy kulcsos város fogja … fellebbezni a pert? … (Kemény Zsigmond) Az öreg úr már kezd szenilis lenni … magától is el kell mennie nyugdíjba, s ha nem akar, a ma nem tűri az öregsége miatt tovább a város élén. (Móricz Zsigmond)
3. <A faluval ellentétben> a város mint sajátos életforma a maga jellegzetes, mozgalmasabb, civilizáltabb életével, fejlettebb gazdasági, művelődési stb. viszonyaival. Városba kívánkozik; városban él, nőtt fel; szereti, gyűlöli, utálja a várost. Csak a városban érzi jól magát. Menekül a városból. A szocializmusban fokozatosan megszűnik az ellentét a falu és a város között, a kommunizmusban pedig megszűnnek a köztük levő lényeges különbségek.
4. Vmely város lakossága (zöme általában az iparban, a kereskedelemben és értelmiségi munkakörben dolgozik). → Tele van a város vmivel. Az egész város beszél róla. A fél város összefutott a vendégek érkezésekor. A versenyre odatódult az egész város. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. legény, nyak.
Szóösszetétel(ek): 1. városcímer; városépítő; városerdő; városfejlesztő; városfejlődés; városhatár; városjelleg; városlátkép; városnév; városnéző; városrendészet; városszabályosság; városterület; várostervezés; várostípus; várostörténet; városvég; 2. alsóváros; bányaváros; belváros; császárváros; előváros; faluváros; felsőváros; filmváros; főváros; fürdőváros; gyárváros; gyermekváros; hajdúváros; határváros; iskolaváros; kertváros; kikötőváros; kisváros; külváros; mezőváros; nagyváros; óváros; parasztváros; peremváros; romváros; székváros; szülőváros; vásárváros; világváros.
