vallás
vallás főnév -t, -ok, -a
Általában a vall igével kifejezett cselekvés.
1. (filozófia) A társadalmi tudat egyik formája: csodatevő, természetfölötti és tiszteletben részesített erők és lények (istenek, szellemek stb.) létezésébe vetett hiten alapuló mitikus képzeteknek az összessége. A vallás és a filozófia viszonya. A vallás történelmi kategória.
2. Vmely közösségben a hittel (3) kapcs. megnyilvánulásoknak, tanításoknak, szertartásoknak, szokásoknak rendszert alkotó összessége. → Bevett vallás; egyistenhivő, sokistenhivő vallás; → pozitív vallás; → tételes vallás; buddhista, keresztény, mohamedán, zsidó vallás, → anglikán, → baptista, → evangélikus, → katolikus, → metodista vallás; → református vallás; → magyar vallás; a → félhold, a → kereszt, a → szeretet vallása; vmely vallásra → tér; → áttér vmely vallásra; vmely vallásra → térít vkit; → felvesz vmely vallást; vallást változtat; a vallás szabad gyakorlata; megtartja, tartja a vallását. A görög-keleti vallásban | nyugalmat nem lelt, csak papot. (József Attila) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vallásfelekezet, ill. vkinek vmely vallásfelekezethez való tartozása. Vallása: református. Vizyné félhangosan olvasta a cselédkönyvet. „Édes Anna született Balatonfőkajár községben … Vallása: r. k.” (Kosztolányi Dezső)
3. (bizalmas) Vallástan. Nem tanul vallást. A délutáni óra még keservesebb volt, mint a délelőtti. Először vallás volt, aztán magyar. (Móricz Zsigmond)
4. (költői) Vmibe vetett hit, meggyőződés. Legszentebb vallás a haza s emberiség. (Vörösmarty Mihály) Egy vallás van a földön: szabadság! (Petőfi Sándor)
5. (régies) Vallomás, tanúskodás, tanúságtétel <bíróság előtt>. A rabszolga vallása gyanúsnak kezd látszani. (Vörösmarty Mihály) Amit úgy szorosan vallásnak lehetne nevezni …, még nem vallott semmit. (Eötvös József) || a. Vallást tesz vmiről: bizonyságot, tanúságot tesz vmiről. Sietek vallást tenni: jókora gőg is volt ezen kísérletben. (Szalay László) Nem sírtam, nem nevettem itt, | de ezt a vallást tettem itt. | Ma láttam én a holtakat, | a régen-régen voltakat. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. vallásalapítás; vallásbéke; vallásellenes; vallásháborítás; vallásjog; valláskényszer; vallásoktató; valláspolitika; vallástanítás; vallástanító; vallástörténet; vallástudomány; vallásújítás; vallásügy; vallásüldözés; vallásváltozás; 2. államvallás; észvallás; hitvallás; ősvallás; szégyenvallás; színvallás.
vallási; vallású.
