válik
válik tárgyatlan ige -ok, -sz; -t; -nék, -nál, -na; -jon v. (választékos, a II. jelentéscsoportban ritka) -jék, (ritka, elavult) vál
I. Alakul, lesz, változik.
1. Vmivé válik: <lényegében v. a lényeget érintően> nagymértékben más vmivé lesz; vmivé változik, (át)alakul. → Hússá, vérré válik; → kővé válik; semmivé válik; → testté válik; → vérré válik benne; vmi vkinek a → vérévé válik. Ecetté vált a bora. Olvadáskor a jég vízzé válik. Minden → arannyá válik a kezében. Szóláshasonlat(ok): vérré vált benne, mint → barátban a lencse. Válj bennem epévé, hajdan édes hang. (Csokonai Vitéz Mihály) Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele. (Arany János) Egész testem reszketett … és mint álomban, mikor az ember nem bír megmozdulni, úgy maradtam kővé válva. (Móricz Zsigmond) || a Vmire v. (ritka) vmivé válik: <állapot, cselekvés> vmi másban folytatódik; vmi más váltja fel, rendsz. hirtelen változás folytán. Búra válik: bánatra fordul. Sokszor torrá válik a víg lakodalom, S a muzsikát kettévágja a siralom. (Csokonai Vitéz Mihály) Vén Amazon vagy már, harcod kezd válni futásra. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmivé válik: úgy lesz belőle vmi, hogy eredeti lényegét többé-kevésbé megőrzi; vminek a jellegét veszi fel v. szerepét kezdi betölteni. Alkotórészévé válik vminek; közkinccsé, közmondássá válik; martalékává válik vminek: elpusztul vmi által; vmilyen tényezővé válik, második természetévé válik: <szokás> annyira belerögződik, mintha veleszületett tulajdonsága volna; valósággá válik: terv, vágy, gondolat már nemcsak gondolatban van meg, hanem a valóságban is létesülni v. létezni kezd. Hallottad a szót: „rendületlenűl –” … Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon Merő szokássá szent imád ne váljon! (Arany János) Itthonom kezd pokollá válni. (Tolnai Lajos) || a. Vmire válik: az idő folyamán vmi lesz belőle. (túlzó) Halálra, holtra válik: olyan (sápadt) lesz, (rendsz. az ijedtségtől), mint a halott, s ereje egészen elhagyja; valóra válik: <terv, szándék, gondolat> valósággá lesz, bekövetkezik, megvalósul. Álmai, törekvései valóra váltak. Követelésünk hamarosan valóra válik. Terhére nem akart válni Jó anyjának, s ment szolgálni. (Gyulai Pál) Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady Endre)
3. Vmilyenné válik: vmely új tulajdonságot vesz fel; vmilyenné lesz. Aktuálissá válik; egységesebbé válik: férfiassá válik; fölöslegessé, hasznavehetetlenné válik; munkaképtelenné válik; hírhedtté, közkedveltté válik; keserűvé válik; → lehetetlenné válik vki; → lehetővé v. lehetségessé válik vmi; nyilvánvalóvá, tudatossá, világossá válik; tűrhetetlenné, változékonnyá válik. Ne váljatok tüstént vénné, inak! (Arany János–Shakespeare-fordítás) [Az alakoknak] oly reliefet tud adni az alkotó művész, hogy felejthetetlenekké válnak. (Ambrus Zoltán) Elmosolyodott. S az arca egyszerre bűvös szépségűvé vált attól a mosolygástól. (Gárdonyi Géza) || a. (népies v. régies) Vmilyenre válik: vmely más tulajdonságot kezd mutatni, mint eddig volt; más vmilyennek kezd látszani; vmilyenre változik. (túlzó) Kékre, zöldre válik: <dühében v. ijedtében> arca erősen színt változtat. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott. (Gárdonyi Géza) Halkabbra vált már a szívem verése. (Kosztolányi Dezső) Az arca olyan vörösre vált a kalap alatt, mint a főtt rák. (Móricz Zsigmond)
4. Vmi válik vkiből, vmiből: vmi lesz belőle; vmivé fejlődik v. változik vki, vmi. Ember válik belőle; jó katona, nagy művész válik belőle; tudós is válhat belőle. Óh halál, … Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére, Hogy a semmiségbe testem visszaszálljon, S belőlem csak egy por és csak egy név váljon? (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet … Majd derék fajankó válik ugy belőle. (Arany János) Jó asszony válik belőle… (Mikszáth Kálmán)
5. <Állandósult szókapcsolatokban.> Vmijére válik: vkinek, vminek fokozza v. előidézi vmely előnyös, esetleg hátrányos tulajdonságát, v. állapotát; vmit szerez v. okoz; vmiül szolgál vkinek, vminek. Becsületére válik; → büszkeségére válik vkinek vmi; vkinek → dicséretére válik vmi; díszére válik; → egészségére válik vkinek; váljék → egészségére; hasznára, javára, üdvösségére válik; szégyenére válik; vkinek → kárára válik vmi. Szöknöm éjnek éjén válna szégyenemre. (Arany János) Ne féljen szomszédasszony, nem válunk szégyenére az úri társaságnak. (Csiky Gergely) Nemcsak a papnak vált javára az esernyő. (Mikszáth Kálmán)
6. (régies, irodalmi nyelvben) Vmibe, vmire esik: <ember> vmely állapotba jut. Rozgonyi azonban nem örült sokáig, Hogy lyánya halottból új életre válik. (Arany János) Mária felnőtt, … kezdett már a hajadoni korba válni. (Jókai Mór) || a. (alany nélkül is) (régies, irodalmi nyelvben) Idő-, nap- és évszak vmire fordul, változik. → Későre válik (az idő). Későre vált az éjjel. (Arany János) Alkonyatra vált már. (Jókai Mór)
7. (régies, költői) A többi között akad, kerül, található, közülük lesz. Édes jó Istenem! válna-é magyar ma, | Aki e hazáért olly örömest halna, | Mint Losonczi István Temesvárott régen? (Arany János) Beleesett az árulás Tuhutum vármegyébe … Eddig soha bemondó [= besúgó] nem vált innen! (Jókai Mór)
II. Egysége, együttléte megszűnik.
1. Vmi (két v. több részre) válik: vmiből, ami eddig egységes egész volt, két v. több külön rész, külön darab lesz. Darabokra válik. Mi áradat buzog fel így körűlem, Magasba törve szakadatlanul, Hol kétfelé vál s a földsarokig Vihar gyanánt rohan? (Madách Imre) A dárdás hadnagy úr majd kétfelé vált. (Vajda János)
2. (ritka) Vki, vmi válik (vkitől, vmitől): elhagyja az(oka)t, akivel, akikkel, ill. amivel addig szorosan összetartozott, együtt volt. Ez a barack könnyen válik a magjától. Talán holnap ilyenkor, Válni rajtunk lessz a sor. (Kisfaludy Sándor) Kedvesünk, ki messze válik tőlünk, Nagy hiányt hagy szivünk fenekén. (Madách Imre) Oly váratlan jöhet halálunk S ha egymástól haraggal válunk: A sirnál késő a bocsánat. (Gyulai Pál)
3. Házasságát felbontani készül; elválni készül <házastársától>. Válnak; válik a feleségétől; válik a férjétől. → Ágytól és asztaltól válnak. Posztóné húsz éves szerencsétlen … házasélet után kijelentette, hogy: válik. (Tolnai Lajos) Ez azt jelentette, hogy ágytól válunk … (Justh Zsigmond) Miért van, honnan van, hogy ő, aki olyan szívósan ragaszkodik az asszonyaihoz, mégis oly gyakran kénytelen válni … (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. kámfor, sóbálvány.
Igekötős igék: beválik; elválik; felválik; kettéválik; kiválik; különválik; leválik; megválik; ráválik; széjjelválik; szétválik.
válható; váló.
